A köztársasági elnök szerint Magyarország történelmi lehetőség előtt áll; vagy készek vagyunk ismét a helyére igazítani a sorsunkat, vagy a gyorsan változó, vészterhes világban örökre elveszítjük azt.
Schmitt Pál az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából elmondott, a Magyar Televízióban vasárnap este elhangzott ünnepi beszédében azt hangoztatta: Magyarországnak ma fegyverek nélkül ugyan, mégis ezer fronton kell megvédenie polgárai érdekét.
Az államfő szerint az országnak ma harcolnia kell az adóssággal, a nemzetközi válság pénzügyi hullámaival, és meg kell állítania milliók elszegényedését. A köztársasági elnök arról beszélt: most ismét bebizonyíthatjuk, hogy a földre tudjuk kényszeríteni a hazugságot, és a nemzet saját hagyományait követve, a saját józanságára hallgatva élhet.
Schmitt Pál szerint a magyarokban sokkal több van annál, semhogy játékszerei vagy elszenvedői legyenek a sorsnak. Mint fogalmazott, világrengető dolgokra voltunk képesek, és halálos sebet adtunk egy embertelen világhatalomnak, ezért „az nem lehet, hogy ne küzdjünk meg a mai gondjainkkal”.
Az 55 évvel korábbi forradalmi napokra utalva azt mondta, akkor egy nemzet vissza akarta kapni a saját életét, amit a hagyományai, a közösségei, a céljai jelentettek a számára. Schmitt Pál szerint akik akkor az utcára vonultak, mind érezték, hogy Magyarország nem a helyes úton jár, a tüntetők ezért mondták azt: elég volt, eddig és ne tovább!
Az államfő szerint 1956 nem köthető egy-egy híres személyiséghez; ha meg akarjuk idézni a szabadságharcot, tömeget látunk magunk előtt, ezért, mint fogalmazott, ennek az ünnepnek az arca a sokaságé, egy nemzeté, egy népé, amely elhitte, hogy az igaz szó erősebb a fegyvereknél.
Schmitt Pál szerint a kommunista hatalom 1956-ban félt, mert látta, hogy az emberek az igazságért jönnek, és a magyar valóságot akarják: erős, nemzeti kormányzást, tisztán magyar érdeket, és ebben szemernyi nézetkülönbség sem volt köztük.
A köztársasági elnök felvetette azt is: mit ér nekünk, mai magyaroknak a szabadság, fel tudjuk-e fogni az értékét, meg tudunk-e rendülni azon, hogy mit adott érte az a generáció? Schmitt Pál szerint ’56 mércéjéhez odaállva mindent el kell vetnünk, ami méltatlan az értünk is vállalt áldozatokhoz.
Az államfő, utalva a 2006. október 23-án történtekre, úgy fogalmazott: láttuk, hogyan lehet lábbal tiporni 1956 szellemét, és méltatlan módon kellett megéreznünk, milyen nagy dolog a szabadság.
A köztársasági elnök beszédében megemlékezett Liszt Ferenc 200. születésnapjáról is. Felidézte, amikor a művész egy díszkardot kapott ajándékba, a nyugati sajtó azon értetlenkedett, minek egy zenésznek kard? Liszt Ferenc azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kard a magyarok számára a nemesség, a hősiesség és a ragaszkodás jelképe.
Schmitt Pál erre utalva azt hangoztatta: ma nem karddal kell megvédeni a hazát, „ma a hűség is éppen elegendő”, ha nem adjuk el és nem adjuk fel a magyarok jövőjét.
