1988 óta minden évben december 1-jén, az AIDS világnapján tűzzük ki a piros szalagot, a WHO kezdeményezésére a világ a HIV-fertőzöttekre figyel.
A HIV kezelése ma már hatékonyabb és egyszerűbben elérhető, mint valaha, sokkal kevesebb mellékhatással jár, mint korábban.
Az AIDS 1981-es regisztrálását követően sorra szedte áldozatait, az orvosok tehetetlenek voltak a betegséggel szemben, nem álltak rendelkezésre azok a gyógyszerek, amelyekkel hatékonyan fel lehetett volna venni a küzdelmet ellene. Ha valaki eljutott a fertőzés után az AIDS stádiumába, akkor két éven belül meghalt. Aztán a ’90-es években forradalmi változás következett be, a gyógyszeripari fejlesztések pedig azóta is folyamatosak, sorra jelennek meg az innovatív gyógyszerek: ma már nem igazán kerülhet végstádiumba olyan ember, akinél a fertőzést és a betegséget időben felfedezik, gyógyszeresen kezelik.
Az első HIV-fertőzött beteget Horvátországban 1985-ben regisztrálták. Azóta, a mai napig ez a szám 365-re emelkedett, közülük 191 lett AIDS-beteg, és összesen 107-en haltak meg ebben a gyilkos kórban.
Mi is az AIDS?
Ha kicsit is érdekel minket embertársaink sorsa, akkor nem árt, ha tisztában vagyunk pár dologgal.
A HIV egy olyan vírus, amely az immunrendszert támadja meg, és életre szóló, súlyos betegséget okoz, hosszú lappangási idővel. Az AIDS a kezeletlen fertőzés végső stádiumát jelenti, és az immunrendszer pusztulásának az eredménye.
Sok HIV-pozitív emberen évek múltán sem jelentkeznek az AIDS tünetei, de szervezetükben ott van a vírus. Idővel a HIV legyengíti az immunrendszert, amely addig védett minden fertőzéstől. Így a szervezet sokkal sebezhetőbb lesz minden betegséggel szemben. A HIV csak bizonyos testnedvekkel, hüvelyi, orális vagy anális szex és vér-vér érintkezés útján, illetve a fertőzött anyáról gyermekére terjedhet. Fontos tudni, hogy a vírust nem kaphatjuk meg a mindennapi érintkezés során, így például kézfogással sem. Sőt akkor sem, ha közös tányérból eszünk egy HIV-fertőzöttel.
Ezeket tudva és terjesztve, december elseje az a nap, amikor a világ úgymond kiáll és megpróbál azok érdekében tenni valamit, akik fokozottan ki vannak téve a betegségnek.
