Piros-fehér-zöld virágok jelzik a magyar sírokat

A pulai temető Európa egyik legnagyobb katonai temetője, több mint 150 ezer katona, tengerész végső nyughelye, köztük 157 magyaré is. A HMDK Isztria megyei egyesülete tagjainak sikerült mintegy 15 magyar tengerészt a sírfeliratok alapján, név szerint is azonosítaniuk, sírjaikat nemzetiszínű virágokkal jelölték meg. A szervezet 2004-ben egy emléktáblát is állított az első világháborúban elesett pulai magyar matrózok és katonák emlékére az emléktemetőben.

Az Osztrák–Magyar Monarchia a 19. és a 20. század fordulóján egyike volt a világ akkori hat nagyhatalmának. Ennek megfelelően szárazföldön erős hadsereggel, a tengereken erős hadiflottával rendelkezett. Felismerve Pula tengerészeti és haditengerészeti jelentőségét megkezdődött a pulai kikötő és a hajógyár építése. A híres haditengerészeti Arzenál alapkövét 1856-ban tették le, s 1866-ra befejezték a tenger felőli erődítmények építését. Ekkoriban még csak mintegy ezren éltek itt, a fejlesztéseknek hála azonban a város néhány évtized múltán hatvanezer lelket számlált, mintegy 12 ezer fő volt azoknak a száma, akik valamiképpen a kikötőhöz kötődtek.
– Ekkor vált szükségessé a temető létesítése, és erre a célra 1862-ben egy négyezer négyzetméteres telket vásároltak – meséli Lőcsei József, a HMDK Isztria megyei szervezetének elnöke, aki több hónapon keresztül kutatott az isztriai Történelmi Múzeumban a tengerésztemető magyar vonatkozásai után.
A magyar egyesület tagjai mintegy 157 magyar nevet találtak a több mint 150 ezres listán. A temetőben, amely ma 22 ezer négyzetméteres területen fekszik, a mai Pula lakosságának a háromszorosát temették el. A síremlékek nagyon rossz állapotban vannak. Ráadásul eleinte még, öt éven keresztül, közös sírokba temetkeztek, 1867-től egészségügyi okból kezdték külön sírokba helyezni az elhunytakat. A sírfeliratok alapján a pulai HMDK tagjai csak 15 magyar tengerész nyughelyét tudták beazonosítani, mindet piros-fehér-zöld virágokkal jelölték meg.
A sírok között vannak egyszerűbbek és díszesebbek is. Az egyesület tagjai egy pár hónapos kislány, Bakos Sárika síremlékét is megtalálták, ami arra enged következtetni, hogy a kikötőt kiszolgálók családtagjait is ide temethették. Az osztrák–magyar flotta 12 admirálisa is itt nyugszik, ide temették a tengerészet kötelékében szolgáló Baron Gautsch utasszállító balesetének áldozatait és a csata nyomán elsüllyedt Szent István csatahajó tengerészeit is.
A temetőbe 1918-ig rendszeresen temetkeztek. Egy ideig nem használták, majd utoljára a második világháború után, 1945-ben a bombázás után tartottak itt újra temetéseket. A haditengerészeti temető máig őrzi azoknak a hősöknek az emlékét, akik életüket adták a hazáért. Ide ma már senkit nem helyeznek végső nyugalomra, de a parkot és a sírokat a város vezetése gondosan ápolja.
Az első világháborúban hősi halált halt magyarok tiszteletére a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének pulai szervezete egy emléktáblát emelt 2004-ben, amelyet minden évben a Pulai magyar kultúrhét keretében megkoszorúznak.
Noha síremlékek feliratai lassan lekopnak, az emléktábla még egy jó ideig jelzi majd, hogy a pulai temetőben magyarok is nyugszanak.

{fcomments}