Példaértékű összefogás egy csúzai családért

Csúza – A HunCro Médiaközpont és a HMDK közös szervezésében múlt szombaton jótékonysági adománygyűjtésre került sor. Ezúttal a kopácsiak, várdaróciak és laskóiak segítségét kértük abban, hogy adományaikkal segítsenek egy csúzai rászoruló családon. A gyűjtés rendkívül eredményes volt, így rengeteg élelmiszert, ruhaneműt adhattunk át a Magyar családnak.

Minden egy telefonhívással kezdődött. Pinkert Ida, a csúzai Nőegylet elnöke arra kérte szerkesztőségünket, hogy hívjuk fel a figyelmet egy csúzai családra, akik nagyon nehéz körülmények között élnek. Kérésének eleget téve egyre többször csörrent meg a telefon az irodánkban. Olyan személyek hívtak, akik segítségüket ajánlották fel a Magyar családnak, ám nem tudták, hogyan juttassák el nekik adományaikat. Ekkor határoztunk úgy, hogy megpróbálunk megszervezni egy jótékonysági gyűjtést, az adományokat pedig mi magunk fogjuk elszállítani Csúzára. Élelmiszert, ruhaneműt kértünk az emberektől, és bár tudtuk, hogy lesznek adakozók, a végeredmény rendkívül kellemes meglepetést okozott nekünk. De mindenekelőtt ismerjék meg azokat, akikért a szombati jótékonysági gyűjtőakció létrejött.

Betegen, mozgássérülten, reményvesztetten

Sokan olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem tudjuk, milyen is az, ha nincs mit az asztalra tenni, és a korgó gyomor hangját is akkor halljuk csak, amikor valami miatt kihagyjuk a reggelit vagy késik az ebéd. Azonban nagyon sokan élnek olyanok is közöttünk, akik gyomruk korgását napokig kénytelenek hallgatni, hiszen elég ritkán tudnak jóllakni. Pedig egyetlen embernek sem szabadna éheznie vagy fáznia. A csúzai Magyar családnak azonban élete során mindebből bőven kijutott.

A falu elején áll az a kis ház, ahol Magyar Rózsa igen szerény körülmények között él lányával, Zsaklinával. Szegénység, betegség, szomorúság jellemzi mindennapjaikat.  Az édesanyát, Rózsát már gyerekkorában sem kímélte az élet: 13 évesen átesett első agyműtétjén. A fiatalasszony komoly betegsége ellenére családot alapított, a jövő azonban semmi jót sem tartogatott számára: agydaganata kiújult, a betegség következtében pedig az egykor életvidám asszony testileg és szellemileg is egyre gyorsabban épült le. Egyetlen támasza a lánya, Zsaklina, aki 24 éves és mozgássérült. Izomsorvadásban szenved. A fiatal lány 1200 kúnás rokkantnyugdíjából tengődnek, amiből kifizetik a számlákat, a maradékból pedig megpróbálnak megélni. A két nő számára a betegségekkel való küzdelem önmagában is embert próbáló feladatot jelent, ugyanakkor legalapvetőbb szükségleteik – élelem, téli tüzelő – kielégítése is meghaladja lehetőségeiket. Amikor szombaton megismertük a 24 éves, intelligens, grafikustanfolyamot végzett Zsaklinát, aki betegsége miatt mankókkal közlekedik, és mindössze 30 kilót nyom, és aki azt mondta nekünk, hogy már régen elvesztette a hitét az emberekben, elszorult a szívünk. Nagyon szeret olvasni, többek között azért is, mert az évek során a könyvek jó barátaivá váltak, és „azok legalább nem bántják meg”. Elmesélte, hogy ha néha marad egy kis pénz a nyugdíjából, 20 kúnás akciós könyveket vásárol, amelyeket nagy becsben tart. Rózsát és Zsaklinát szerencsétlen sorsukban is az egymás iránti feltétlen szeretet és az összetartás jellemzi, együtt próbálnak meg felülkerekedni az őket sújtó nehézségeken.

A gyűjtés

Szombaton Kopácson, Várdarócon és Laskón vártuk az adományokat, elsősorban élelmiszert és ruhaneműt. Előzőleg többen jelezték, hogy szeretnének segíteni, ám arra nem számítottunk, hogy ilyen nagy érdeklődés övezi majd az adománygyűjtést. A végeredmény az lett, hogy egy teli kombinyi és két csomagtartónyi élelmiszert és ruhaneműt szállíthattunk Csúzára. Pinkert Ida, a csúzai Nőszervezet elnöke, az akció kezdeményezője nem akart hinni a szemének, amikort a HunCro munkatársai kirakták az adományokat. Burgonya, liszt, rizs, tészta, cukor, fűszerek, olaj, tej, befőttek, konzervek, zöldségfélék, tisztálkodószerek gyűltek össze nagy mennyiségben a jótékonykodó embereknek köszönhetően. Emellett rengeteg ruhanemű és 750 kúna készpénz is összejött, ebből az összegből pedig a csúzai boltban számlát nyittattunk a család számára.

Szombat délután, az adományok átadásakor szerkesztőségünk tagjai személyesen is megbizonyosodhattak arról, hogy a csomagok a lehető legjobb helyre, a legnagyobb szükségben érkeztek. Az öröm, amelyet látogatásunkkal szereztünk, megható volt. Rózsa és Zsaklina nem győzték megköszönni az adományokat, és amikor megkérdeztem, hogy mire volna még nagy szükségük, Rózsa könnybe lábadt szemmel azt válaszolta, hogy egészségre. Bármennyire is szerettünk volna, ebben nem tudtunk segíteni. De az adományok által legalább annyiban könnyítettünk a helyzetükön, hogy a mindennapi betevő miatt egy jó ideig nem kell aggódniuk.

Ez a történet a csúzai Magyar Rózsáról és Zsaklináról szólt ugyan, ám még nagyon sok ember van hasonló helyzetben. Amíg egy kiló liszt, egy liter olaj, egy kenyér vagy egy liter tej megvásárlása sokunk számára  nem jelent gondot, a szóban forgó családhoz hasonlók számára viszont igen. A jótékonykodás pedig az egyik legszebb emberi gesztus.