Civil szervezeteink működése, fenntartása, fejlesztése ma már nem lehetséges külső anyagi források, támogatások nélkül. Így a mostani pénzhiányos időben különösen fontos kérdés, hogy hogyan lehet ilyen forrásokat találni?
Az a tendencia, hogy az állami költségvetésből a folyamatos támogatás lehetősége és szándéka egyre korlátozottabb – elsősorban csak az alapvető „létfeltételeket” biztosítanák. Ugyanakkor az egyes alapítványok, de más forráselosztó szervezetek is pénzeszközeiket ésszerűbbnek tartják célirányos, konkrét feladatokat, programokat felvállaló pályázatok keretében szétosztani.
Ez egészen új helyzetet teremt egyesületeink számára, így az év vége és a következő kezdete általában a pályázatírásról, elszámolásokról szól. Ez az, ami az egyesületek vezetőit mostanság teljes mértékben leterheli, így a programok szervezése helyett ebben az időszakban nyakig ülnek a pályázatokban, hiszen ettől függ egész éves működésük, és e nélkül tervezni sem tudnak. És ugye szeretnék a már megkezdett együttműködéseiket is folytatni, de újabbakat is kialakítani, amihez szintén forrásokra van szükségük.
Így egyik évről a másikra működnek, és működünk mi is, mert ez vonatkozik hetilapunkra és kiadványainkra is. Talán mondani sem kell, hogy ez az áldatlan helyzet sok energiánkat felemészti. Milyen jó lenne, ha néhány évig hátra lehetne dőlni, mivel anyagi biztonságban lennénk, így csak a munkára kellene koncentrálni.
Most a kivárás időszaka jön, amíg meg nem születik a döntés a pályázatokról, addig pedig a tartalékokból szervezzük a kisebb eseményeket. Közben azért a szemfülesek nem adják föl, és további forráslehetőségeket keresnek a pályázatok útvesztőjében. És vállalkoznak az egyszerűbb, kisebb támogatási összegeket igénylő pályamű elkészítésére. A bonyolultabb EU-s pályázástól viszont még mindig ódzkodnak az embereink, pedig ahogy folyamatosan csökkennek az állami, járási, városi támogatások, lehet, hogy hamarosan egy külön pályázatírót is alkalmazni kell minden olyan egyesületnek, amelyet tagsága működtetni szeretne.
