Szokatlan látvány fogadta az Eszék-Baranya megye útjain közlekedőket: négy magyar lovas haladt át a vidéken, poros dűlőutakon, országutak szélén, falvakon keresztül, nem pusztán egy fizikai utat teljesítve, hanem egy szimbolikus küldetés részeként. A történelmi Magyarország határát járják körbe immár harmadszor, ám ez az út egy váratlan, mégis beszédes kitérőt is hozott: Eszéken leadták szavazatukat.
A lovas zarándoklat ötlete nem új keletű. A csapat egyik tagja, Kincses Kálmán elmondta, hogy már 2006-ban és 2020-ban is végigjárták a történelmi határvonalat, most pedig a mohácsi csata 500. évfordulója adta az apropót az újabb induláshoz. „Egy székely és két magyarországi barátommal indultunk el erre a tulajdonképpen harmadik határkerülésre, a történelmi Magyarország határát járjuk be” – fogalmazott. Az út egyszerre történelmi és lelki vállalás: hittel körbejárjuk azt a hazát, amit az Úristen ránk bízott, és kérjük a teremtő oltalmát magára a hazánkra, a benne élő népekre – mondják. Az eredeti útvonal nem érintette volna Eszéket. A döntés menet közben született meg. „Amikor megláttam, hogy Budapesten milyen események vannak, akkor úgy döntöttünk a barátaimmal, hogy vállaljuk a százkilométeres kitérőt, lovainkkal Eszékre fogunk jönni, és leadjuk a szavazatunkat” – mondta Kincses Kálmán. Hozzátette: számukra ez nem csupán állampolgári kötelesség volt, hanem egyfajta állásfoglalás is.
Határokon átívelően
A csapat többi tagja is hasonló szellemiséget képvisel, még ha más-más hangsúlyokkal is. Egyikük szerint az egész vállalkozás mögött egy régi magyar népdalban megjelenő gondolat húzódik meg, amely Kossuth Lajos lováról szól, és egyfajta „óvó-védő kör” megrajzolására inspirálta őket a Kárpát-medence körül. Tapasztalataik szerint az út során nem ellenségeskedéssel, hanem nyitottsággal találkoztak: Szlovákiától Románián át egészen a szerb és horvát területekig mindenhol segítőkész emberek fogadták őket, sokszor még szállást is biztosítva számukra. Külön kiemelték horvátországi tapasztalataikat, itt korábban rendőri kíséretet kaptak, és a hatóságok barátságos hozzáállása is említésre méltó.
Kockázat, hit és örökség
A vállalkozás ugyanakkor nem veszélytelen. A lovasok gyakran kényszerülnek forgalmas utakra, ahol az autósok nem mindig számítanak élő állatokra. Emellett az útvonal sokszor kiszámíthatatlan: erdőkön, nehezen járható terepen, sőt olykor elhagyatott, szinte „gyepűvidéki” tájakon vezet keresztül. Mindezek ellenére a csapat kitart, mert – ahogy egyikük fogalmazott – „ez az, amit tenni tudunk a hazánkért: imádkozni”. Egy másik lovas története egy másik dimenziót ad az útnak: számára a lovaglás és a zarándoklat nemcsak közösségi, hanem személyes ügy is. Gyerekkori élmények, családi történetek és a magyar lótenyésztés iránti elkötelezettség vezette odáig, hogy ma már tudatosan dolgozik az ősi magyar lófajták rekonstrukcióján. A több ezer kilométeres út így egyszerre válik tudományos érdeklődésből fakadó kísérletté és belső utazássá is.
A négy lovas története túlmutat önmagán: nem pusztán egy különleges túra, hanem egy olyan gesztus, amely egyszerre köt össze múltat és jelent, hitet és cselekvést. A Drávaszög területén való áthaladásuk és az eszéki szavazásuk pedig ennek a gesztusnak egy különösen erős, kézzelfogható pillanata: amikor a történelem, az identitás és a jelen idejű döntés egyetlen mozdulatban találkozik – lóháton.
