Az átlagos horvát nyugdíj ma körülbelül 2400 kuna, melyet csak 65 éves koruk után élvezhetnek a nyugdíjasok, és a jövőben valószínűleg emelkedni fog a nyugdíjkorhatár. Akik 65 éves koruk előtt mennek nyugdíjba, jóval kevesebb összegből kell megéljenek. A csúzai és a vörösmarti nyugdíjasok sincsenek könnyű helyzetben, 35 fölötti szolgálati év után is csak egyik napról a másikra tudnak tengődni a nyugdíjból.
Hazánkban ma 1 millió 220 ezer nyugdíjas él, vagyis jobban mondva inkább tengődik, hiszen általában a legtöbben az átlagos 2400 kunás nyugdíj alatti összegből próbálnak megélni egyik hónapról a másikra. Sok időskorú még a munka nélküli gyerekeit is ebből kénytelen eltartani. A csúzai és vörösmarti nyugdíjasok közül sokak mögött 35-39 kemény munkaév is van, a nyugdíjukból mégis nehezen boldogulnak.
A csúzai Rózsa László bácsi 26,5 évet idehaza, 7,5 évet pedig Németországban dolgozott vasesztergályosként számos vállalatban. Felesége, Katalin pár évig szintén Németországban dolgozott, egy csipgyár alkalmazottjaként. Végül mindketten hazajöttek, a honvágy és a család hazahúzta őket. Egyelőre Laci bácsi nyugdíjából gazdálkodnak, amiből nem tudnának megélni, így Laci bácsi a nyugdíj mellett napszámba is jár, hogy megélhessenek, ezért utólag, visszagondolva a Németországban töltött évekre, gyakran teszik fel maguknak a kérdést, vajon jobb lett volna-e sorsuk, hogyha kint maradnak.
– Egy kicsivel élünk jobban attól, mint akinek nincs semmije, napszámmal kiegészítve a nyugdíjat fedezni tudjuk az alapvető költségeinket – mondta Laci bácsi.
A vörösmarti Hafner János 
bácsi élete során sokféle munkát végzett. Pályafutását az apatini kötélgyárban kezdte. Mivel a fizetés arra sem volt elég, hogy fizetni tudja a lakást, hazajött, és három évig rongypokrócszövéssel foglalkozott. Miután 1964-ben elvégzett egy mozistanfolyamot, teljes állásban mozigépészkedett Vörösmarton, majd Hercegszőlősön, emellett a szövetkezetben is dolgozott. Miután a mozi „kiment a divatból“, raktárosként is dolgozott Kiskőszegen, majd traktoristaként, és mezőgazdasági gépek szerelésével is foglalkozott. 1999-ben vonult nyugdíjba.
– 36,5 munkaévemet ismerték el, pedig jóval többet dolgoztam. A krajinai időszakból is elvesztettem másfél esztendőt. Miután nyugdíjba vonultam, nem sokkal több, mint ezer kunát kaptam, most valamennyivel többet kapok, de még így is nehezen boldogulunk – mondta János bácsi.
{fcomments}
