„Nincs az a mennyiségű fűszerpaprika, amit ne tudnánk eladni”

0
220

Nagy népszerűségnek örvend a paprikatermesztés az Alfalukban, különösképpen Laskón. Nem véletlen, hogy lakosai fesztivált is szerveznek évente a „piros arany” jegyében. Thomajer Krisztián, az egyik paprikatermesztő avatott be, mi zajlik a „kulisszák mögött”, avagy mekkora munkának köszönhető, hogy végül bográcsosunkba szórhatjuk eme nemes fűszert.

Frissen szüretelt paprikával teli zsákok állnak Thomajerék udvarában. Van bennük több fajta, erősek és édesek, cseresznyepaprika, valamennyi élénkpiros színű.  A szárításra „állnak sorba”, ahonnét a darálóba kerülnek, végül pedig csomagolva a fogyasztókhoz, hogy közkedvelt paprikás ételeinkbe jutva megizzasszanak bennünket, és ezzel értelmet nyerjen létük. És értelmet nyerjen az erőfeszítés is, amit a paprikatermesztők munkájukba fektetnek.

A csúzai szőlőtermesztők szokták mondani, hogy a szőlő nem gazdát, hanem szolgát igényel – jut eszembe, mire Krisztián, a házigazda megerősít, jó a párhuzam, a paprikával ugyanez a helyzet.

– A paprikatermesztés körüli munkák februárban, a vetőmagok beszerzésével kezdődnek. A magot március közepén vetjük el a fóliasátor alatti melegágyakban, ahonnét május elején kerül ki szabadföldbe. Ezzel párhuzamosan indul az öntözés, a kapálás és gyomlálás, valamint a kártevők és növénybetegségek elleni védekezés. Ez a gondos és folyamatos munka az augusztusi paprikaszürettel ér véget – avat be Krisztián a munkafázisokba, melyek közül most a szüret zajlik.

A legelőször leszedett paprikák adják a legjobb minőséget, az azokat követő szüretek termései már gyengébbek, ez a munka szeptember végéig tart. 

A szürettel párhuzamosan végzik a paprika szárítását is. A szárítóban fatüzelésű kályhával fűtenek, hogy semmilyen káros anyag – például gáz – ne károsítsa a termést. A fatüzeléses szárítás tovább tart, de az őrölt paprika minőségéhez hozzájárul.

A paprikatermesztés kézi munkát igényel

Valamennyi művelet kézi munkát igényel – magyarázza Krisztián –, ezért is olyan körülményes ez a kertészeti kultúra.

– Traktorra csak a fólia, valamint a csepegtetőrendszer lerakásánál van szükség, meg persze a darálás is gépesített. De az ültetés, a gyomlálás és a kapálás, a szüret, a paprikaválogatás és a törés, majd végül a csomagolás mind-mind kézi munka – állítja a laskói paprikatermesztő.

A munkából a család minden tagja kiveszi a részét, a nagyobb idénymunkákba, mint amilyen a szüret, a tágabb rokoni, ismerősi kör is besegít.

Hatalmas a jó minőségű laskói őrölt paprika iránti kereslet

Gazdaságbővítést nem terveznek. Krisztián főállásban az eszéki magyar iskolaközpontban dolgozik szakácsként, húga szintén mellékfoglalkozásban vesz részt a családi gazdaságban, egyedül édesanyjuk van otthon állandóan. Paprikatermesztéssel már a szülők is foglalkoztak, fokozatosan bővítve a gazdaságot, mostanra elérték termelőkapacitásuk határát, hogy ne menjen a minőség rovására.

Fél holdon zajlik a művelés, a megtermelt mennyiség minden évben egykettőre el is fogy.

Az egyre növekvő forgalomhoz a járványhelyzet kedvezően járult hozzá – állítja Krisztián –, ugyanis azelőtt sokan a Vajdaságba mentek az olcsóbb, de nem olyan jó minőségű paprikáért, a határok lezárása után viszont a hazai termelőktől kezdtek vásárolni.

– Szinte az egész országból vannak vásárlóink, a Drávaszögön kívül Szlavóniából és a tengermellékről is. Van, akinek úgy postázom a paprikát, mások házhoz jönnek, de a Paprikafesztiválon is nagy a kereslet. Mostanra kialakult a törzsvásárlói körünk, ami folyamatosan bővül, ugyanis az emberek elújságolják ismerőseiknek, honnét a jó minőségű paprika – mondja Krisztián, hozzátéve, a Paprikafesztiválon három évben egymás után lett ezüstérmes a csípős fűszerpaprikájuk.

Azt is megjegyezte, a versenyen igazából minden paprika azonos színvonalon van, minden termelő magas minőségű terméssel büszkélkedhet Laskón, ennek hála, nincs az a mennyiség, amit ne tudnának eladni, a laskói „piros aranyat” messze földön megbecsülik.