Érdekes dolgok történnek környezetünkben, amióta itt toporgunk az EU kapujában. A HMDK fennállásának a 20. évfordulója tiszteletére tartott ünnepségen mondta az egyik határon túli vendég, pontosabban Berényi József, a szlovákiai/felvidéki MKP elnöke, hogy az EU épít nektek utakat, járdákat, fejleszti az infrastruktúrát, egyet viszont biztos nem fog tenni: kisebbségi ügyekben segíteni.
Hogy mennyire csak a pénzről és az üzletről szól a világ, szinte naponta vagyunk kénytelenek szembesülni e szomorú ténnyel. Mint azt a kedves olvasó is tudja, lapunk, az Új Magyar Képes Újság megvásárolható volt több magyar település boltjaiban is. Hát ez most megszűnik, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az új vegyesbolt-hálózat számára túl kicsi a nyereség, ami az újságeladásából származik.
A nagyobb magyar helységekben, ahol esetleg két vagy három vegyesbolt is működik, ez továbbra is megoldható lesz. Hiszen a maszekok, a privátok érdeke is az, hogy minél több ember bemenjen az üzletükbe, és ha csupán egyetlen újságot vásárol – ugyanakkor például mellette vesz az unokának egy csokit, esetleg egy kiló cukrot, mert eszébe jut, hogy otthon elfogyott -, már az is lendít a kisbolt forgalmán. Ez egy NTL esetében nem számít szempontnak.
A kiadónak szerződése volt az előző üzletlánccal, amely mára csődeljárás alá került, helyét átvette a zágrábi NTL, amelytől azt a választ kaptuk, hogy csak olyan beszállítóval hajlandóak szerződést kötni, amely havi 40 ezer kúna nyereséget termel számukra! Hát ennek a feltételnek mi, sajnos, nem tudunk eleget tenni. Hiába érveltünk, hogy többségükben magyarlakta településekről van szó – ugyanakkor csak mintegy 500-600 olvasóról -, és elvárható lenne a gesztus, hallani sem akarnak róla.
Ahol lehetett, másik boltba helyeztük át az újságot, ahol viszont csak egy működik, elintéztük, hogy az újságkihordók házhoz vigyék. A legnagyobb problémát Kopács okozza, ahol még mindig nem nyitották meg a boltot. Úgy látszik, a járás vezetése most a választásokra koncentrál, és nem tud azzal foglalkozni, hogy az emberek nem tudják megvenni a napi kenyeret vagy tejet. Ez a probléma most eltörpül a választási „harc” mellett, számukra az jelent esetleg gondot, hogy az emberek magyarul beszélnek a szavazóurnáknál! Elképesztő.
Várdarócon és Bellyén sincs hol letenni az újságot. Az egyedüli megoldás az lehet, hogy a Bellyei járásban élő olvasók előfizetnek fél vagy egy évre, és házhoz viszik nekik a Képest. Tudom, hogy a megszokás nagy úr, de az idők változnak, és nekünk alkalmazkodnunk kell(ene) a változásokhoz.
Amikor Szlovákia belépett az EU-ba, a kisebbségi lapokat is nagy, külföldi kiadók vették át. Amelyik újság nem volt gazdaságos, nem tudta fenntartani magát, megszüntették. A körülbelül félmilliós magyarságot egy magyar napilap és két hetilap „szolgálja ki”, amelyek teljes mértékben üzleti alapon léteznek. Ha ezt nézzük, akkor a mi 15 ezer főnyi magyarságunk „ellátottsága” kitűnőnek tekinthető, lévén, hogy két hetilapot olvashat. Még csak azt kell megszokni, hogy elő kell rá fizetni – amíg lehet, mert ha nincs olvasó, értelme sincs annak, hogy hetente megjelentessünk egy olyan újságot, amely nem jut el az emberekhez. Mindenesetre az elutasítás egy olyan üzletlánc részéről, amely a többségükben magyarok lakta településeken (is) működik, barátságtalan gesztusnak tekinthető akkor is, ha a Képes eladásából nem nagy hasznot húztak volna.
