Nagyszülővé válni az élet egyik legszebb és legizgalmasabb része. De mi van akkor, ha valaki egyáltalán nincs még kész a nagyszülői feladatokra? Ha túl korán érkezik az életébe az unoka?
Juli 35 éves volt, amikor megtudta, hogy nagymama lesz.
„Csak egy gyerek, aki gyereket vár” – így mondta az anyja is, amikor Juli tizennyolc évesen az első kisbabáját várta. Mennyire igaza volt! Juli még gyermek volt, tizenhat évesen találkozott a húszéves szerelmével.
Egy évig jártak, majd összeházasodtak. Egyszerűen csak besétáltak a városházára, és egybekeltek.
Minden nagyon gyorsan történt, túl gyorsan. Egy hónap múlva már teherbe esett. Nem terveztek babát, de nagyon örültek neki. Olyan természetesnek tűnt az egész… házasság, gyerek. Mindenki így csinálja. Tizennyolc éves korában Juli már megszülte az első kislányát, három év múlva jött a második gyerek. Nagyon fiatalon lettek szülők.
Míg a barátok egyetemre jártak, buliztak, randiztak és a mának éltek, ők addig a két picivel a lakásban ültek. Mégsem panaszkodtak, hiszen az anyaság jó döntés volt. Juli élvezte is minden percét.
Rengeteg buktatóval kellett ilyen fiatalon megküzdeniük, de egy pillanatra sem bánták meg, hogy a lányok megszülettek.
Béla nagyszerű apa volt, de rengeteget kellett dolgoznia. Alig volt otthon. Szép lassan aztán el is távolodtak egymástól, s mire a fiatalabb lánya kétéves lett, el is váltak.
Juli magába zuhant. Megrémítette az egyedüllét, nem tudta, hogyan boldoguljon a világban.
Félelmét pár hónap múlva egy különös, új érzés váltotta fel. Megérezte a szabadság ízét. Nekiállt tervezgetni, fel akarta fedezni a világot, és fel akarta fedezni önmagát, hiszen magáról az elmúlt években teljesen megfeledkezett.
Már eltervezte, ha a gyerekek kirepülnek, eljön az ő ideje.
Mégsem volt felkészülve arra, ami néhány év múlva bekövetkezett.
Harmincöt éves volt, amikor a tizenhat éves lánya teherbe esett. Teljesen összetört. Nem maga miatt, a lánya miatt. Nem akarta, hogy ugyanazt az utat járja, mint ő. Nem akarta, hogy elillanjon a fiatalsága, hogy ne élvezhesse ki az életet. Nem akart nagymama lenni!
Kínozta a bűntudat, hogy nem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. De egyszerűen túl fiatal volt hozzá. Hamarosan a másik lánya is szült, így már többszörös nagymama lett. És nem volt hajlandó a mások által elvárt szerepet eljátszani.
Juli ma már ötvenéves, de továbbra sem érzi magát nagymamának. Közben az unokák felnőttek, de még most ismerkednek vele, közben imádja őket.
Juli az a fajta nagymama, aki élvezni szeretné az életet kötöttségek nélkül, miközben teljes szívéből szereti az unokáit is, még akkor is, ha alig volt velük. Azt szeretné, hogy az unokái úgy emlékezzenek rá, mint egy jó barátra, aki fiatal volt ahhoz, hogy nagymama legyen.
