„Nem adlak másnak, nekem rendelt az élet. Nem adlak másnak, ha kell, harcolok érted…” – dúdolta Judit a régi dallamot.
Nagyon fiatalok voltak, amikor összeházasodtak. Mind a ketten dolgoztak, és kölcsönökből sikerült felépíteni a családi házukat. Az adósság törlesztése után Judit otthagyta a munkahelyét és a családnak áldozta az életét. Soha nem bánta meg, hiszen a gyerekeik sikeres felnőttek lettek. Büszkék is voltak rájuk. Igaz, már csak hétvégeken látogattak haza.
A hétköznapok bizony ellaposították a házasságukat. Huszonötévnyi együttlét után észrevehetően eltávolodtak egymástól. Judit a ház körüli teendőket végezte, férjének még két éve volt a nyugdíjig.
Judit tisztában volt vele, hogy az alakja és a szépsége már nem a régi. Otthonkában szolgálta ki a férjét, amikor az megjött a munkából.
Az egyik barátnője elárulta neki, hogy a férje „szeretőcskézik” az egyik munkatársnőjével. Soha nem gondolta, hogy a férje cserben tudná hagyni egy nő miatt. Ahogy belenézett a tükörbe, arra gondolt, hogy az a nő biztosan csinosabb és fiatalabb is nála.
– Nem hagyom magam! – döntötte el Judit határozottan. – Nem adlak másnak, nekem rendelt az élet – mondta magában.
Férjének nem szólt semmit, hiszen semmi alapja nem lett volna a gyanúsítgatásnak. Mindennap időben hazaért, nem maradozott ki semmilyen kifogással.
Judit mégis tudta, hogy tennie kell valamit. Elment a fodrászhoz, és új ruhát vett magának. Még egy férfi parfümöt is becsempészett a csomagjába. Meg volt elégedve magával. Bejelentette, hogy a barátnőivel fog találkozni. Férje megütközve látta a változást, de nem tette szóvá.
Judit tényleg a barátnőivel ment moziba. Utána még egy jó nagyot sétált, hogy minél később érjen haza. Mielőtt belépett volna a házba, magára fújta a férfi parfümöt. A rúzst is szétkente a száján, hogy minél gyanúsabb legyen. Férje már türelmetlenül várta. Nem szólt ugyan semmit, de a legközelebbi kimenőjét „letiltotta”. Judit megelégedve nyugtázta, hogy sikerült a férjét féltékennyé tennie.
Az egyik este aztán megnyíltak egymás előtt. Megbeszélték az eddigi életüket, az együtt töltött éveket, és rájöttek, hogy mégsem szeretnének egymás nélkül megöregedni.
Mindkettőjüknek jól jött az „ébredés”, ezután már csak egymással foglalkoztak. Igyekeztek minden szabadidejüket együtt tölteni és tartalmas beszélgetésekbe mélyedve próbálták újra erősíteni köteléküket.
Judit ezután már mindig csinosan várta haza a férjét, nem engedte, hogy elrabolják tőle élete párját, hiszen az élet neki rendelte…
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
