Negyvenezren a busójáráson

bus

A mohácsi busójárás Közép-Kelet-Európa legismertebb és legrangosabb farsangzáró rendezvényei közé tartozik

Mohács – A busójáráson idén is hat napon át harminc helyszínen reggeltől estig hetven programmal, köztük zenés-táncos eseményekkel és más kulturális szórakoztató rendezvényekkel várták a több tízezres vendégsereget, és mint mindig, most is a vasárnapi busófelvonulásra voltak a legtöbben kíváncsiak. Egy busóval sikerült nekünk is beszélnünk, és lencsevégre kaptuk a rendezvény állandó horvátországi szereplőit, a laskói és a csúzai tánccsoport tagjait is.

A mohácsi busójárás 2009-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségének a listájára. A sokácok messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először. A mohácsi sokácok körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve, és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból. A busójárás tradicionális elemei ma is változatlanok: a busóbundás, faragott faálarcos alakok jellegzetes kellékeikkel, az öles kereplőkkel, kolompokkal felszerelkezve búcsúztatják, illetve űzik el a telet. A rendezvényre minden évben határon belülről és túlról is 30-40 ezernél is több látogtó érkezik a Duna-parti városba.

 

A busó

A busók többsége csoportokba tömörül, de minden évben vannak, akik spontán módon, egyedül vagy kisebb alkalmi csoportosulásként csatlakoznak a felvonulókhoz. Az utóbbi években a felvonulásra 600-nál is többen öltöznek busónak, akik 15-30 fős csoportokba szerveződnek. Elnevezésük tükrözheti jellemző attribútumukat, amellyel megkülönböztetik magukat a többiektől, például: ágyús, ördögkerekes, kürtös, bödönhajós, kecskeszarvas, botos vagy télűző. Ez utóbbi csoporthoz tartozik a 27 éves mohácsi Kardos Attila is, aki 14 éve tagja a csoportnak.

– A csoport 1999-ben alakult, tagjaink mind mohácsi születésű fiatal férfiak és nők, akik gyerekkoruk óta ápolják a hagyományt. Kezdetben négyfős volt, majd az évek folyamán 15-re nőtt a csoport létszáma. Csoportunk egyik jellemzője, hogy szárított paprikafüzérrel, náddal, kukoricaszárral és borostyánnal díszített szekeres fogatunk van, ezt évről évre különböző módon díszítjük föl. Tagjaink közt négy éve már több sokác nemzetiségű lány is található. Törekszünk az eredetiségre, a régi hagyományok felelevenítésére, évről évre fejlesztjük saját felszereléseinket. Egy teljes felszerelés, ami 6-10 kilogrammot nyom, átlagban 150 ezer forintba kerül. A csoportunkba kerülésnek nincs semmilyen feltétele, egy baráti társaság vagyunk. Minden busójáráson kiválasztanak egy csoportot, és a színpadon avatják föl az új busótagot. Itt egy civil személy zenés-táncos rituálé közben válik fokozatosan busóvá. Természetesen minden rendezvényt külön egyeztetés előz meg, és a feladatokat is kiosztják. Az idén a miénk az volt, hogy már vasárnap délelőtt vegyüljünk el a tömegben, ilyenkor ugyanis még kevés busó mutatkozik. Ilyenkor aztán lépten-nyomon leállítanak bennünket a velünk  fényképezkedni óhajtók – mondja Attila, aki társaival együtt a felvonulásokon mindig  helytáll, ami nem kevesebbet jelent, mint egyhetes kemény munkát, ami nem alvással, mulatással is jár, úgyhogy közben a kívülállóknak is igyekeznek átadni azokat az ősi energiákat, melyek a maszk és a bárányszőr felöltésével egy igazi közösségben felszabadulnak.

IMG_7252

A csúzai tánccsoport tagjai

IMG_7221

A laskó tánccsoport tagjai

IMG_7238