Miről ír a konkurencia?

Hát miről másról, mint rólunk. Ugyanis ha mi nem írnánk cikkeket, nem tudósítanánk rendezvényekről, egyesületekről, azok tevékenységéről, bizony ők téma nélkül maradnának! Ezt úgy kell érteni, hogy mást sem csinálnak, mint a mi írásainkra reflektálnak, ellenséges hangnemben, rosszindulatúan reagálnak azokra a dolgokra, amik a Képesben megjelennek. Egyszerűen mindenbe belekötnek, ily módon töltve meg lapjukat.
Azon a néhány cikken kívül, amelyik valamelyik rendezvényükről szól, az összes többi a HMDK-val foglalkozik, illetve a Képessel, pontosabban annak a főszerkesztőjével. Hogy mennyire frusztrálja két szál „újságírójukat” – közülük az egyik „főszerkesztő”–, hogy mindig csak a nyomunkban kullognak, hogy soha eredeti ötletük, témájuk nincs, hétről hétre kiderül irományaikból. Egy szakember bizonyára komoly pszichológiai tanulmányt írhatna mindabból, amit újságírás ürügyén művelnek. Mert a két botcsinálta újságírónak bizony annyi köze van az újságíráshoz, mint nekem vagy kollégáimnak az érsebészethez, és ez bizony borzasztóan nyomaszthatja őket.Valószínűleg ez okozhatja náluk hétről hétre azokat a dühkitöréseket, amelyek tehetetlenségük szánalmas lenyomatai.
A legtöbbször nem érdemes reagálni irományaikra, hiszen az olvasó is tisztában van vele, hogy nem szabad az általuk képviselt szintre süllyedni. De mi a teendő akkor, amikor súlyos valótlanságot állítanak? Ilyenkor mérlegelni kell, vegyük-e a fáradságot. Habár az évek során rá kellett jönnünk, hogy sajnos náluk ezzel sem megyünk semmire.
Hogy mennyire csapnivaló oknyomozó riporter lenne „konkurens” lapunk munkatársa, ha ezt a szakmát komolyan kellene művelnie – és bizony számos kellemetlensége is adódna pontatlan és valótlan állításai miatt, egy komoly lapnál a saját főnökével is meggyűlne a baja -, abból is látszik, hogy bizony már megint félretájékoztatta a Magyar Napló olvasóit. Megpróbált mindent elkövetni, hogy egy hamis információval a Képes ellen hangolja az olvasókat. A kedves „kolléga” nem tudta kideríteni, vajon miért van feltüntetve kiadványainkban a Bethlen Gábor Alap mint támogató. Akkor most elmondjuk neki. Azért, mert tavaly a HunCro Médiaközpont nemzeti fontosságú intézményként 3,5 millió forint, azaz 86 ezer kúna támogatást kapott az alaptól. Semmilyen titkos csatornán, suttyomban, az éj leple alatt nem érkezett hozzánk pénz. Csak hát hogy ez számára is kiderüljön, ahhoz még egyet kellett volna kattintania a roppant mennyiségű információs oldal között, mielőtt még a ropogós forintmilliók nyomába eredt volna, ám ez, úgy látszik, meghaladta a „kolléga” képességeit.
A lapnak és kiadójának rá kellene döbbennie, hogy a Horvátországi Magyar Napló ebben a formájában nem az az újság, amely arra hivatott, hogy eleget tegyen a horvátországi magyarság tájékoztatásával kapcsolatos elvárásoknak, jogos igényeknek. Sem belföldi, sem pedig külföldi viszonylatban nem alkalmas erre. Ezért jobban tennék, ha azt a rengeteg energiát, amit abba fektetnek, hogy másokat becsméreljenek, más újságokat ócsároljanak, lapjuk színvonalának és hitelességének a növelésére fordítanák.