Mindenszentek, halottak napja – elhunyt szeretteinkre emlékezünk

19

Mindenszentek ünnepe és az ezt követő halottak napja – egyházi jellegén túl – fokozatosan általános népi megemlékezéssé vált. Ilyenkor az emberek többsége elzarándokol a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóinak a sírját. Megtelnek a síremlékek őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek.

Az ünnepre már a 4. századból is találunk utalásokat. Mindenszentek az egész kereszténység ünnepévé mégis 835-ben lett, amikor Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte annak.

A halottak napját azonban kicsivel később, 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világ végét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal „jóban lenni”, az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy a szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat.

A halottakról való megemlékezés ünnep is

A halottakról való megemlékezés kultúránként eltérő, ugyanis vannak országok, ahol kifejezett ünnepnapnak számít a halottak napja, máshol viszont a gyászé és a szomorúságé a főszerep ezen a napon.

A latin-amerikai országokban eléggé különlegesen állnak a halál és a túlvilági lét kérdéséhez, ugyanis a Día del los Muertos ünnepére úgy tekintenek, mint az élők és a túlvilág közötti kapu kinyílásának napjára. A mexikóiak úgy tartják, hogy október 31-én, éjfélkor az elhunyt gyermekek lelkei leszállnak a mennyből a Földre, és november 1-jén újraegyesülnek családjukkal, november 2-án pedig az elhunyt felnőttek lelkei látogatják meg őket. Abban hisznek, hogy elhunyt hozzátartozóik szellemének örömteli fogadtatása jólétet biztosít számukra, megvédi őket a szerencsétlenségektől és betegségektől.