Nem azért, hogy már megint nekünk volt igazunk, de egyszerűen nem lehet nem lecsapni azokat a magas labdákat, amelyeket a MESZ dob föl hetek óta a Magyar Naplóban.
Múlt heti számukban, csak úgy odavetve az elnökségi ülésről szóló beszámoló végére, de végre leírták: „Az elnökség két éve hozott határozata is szóba került, amelynek értelmében Sója Dénes parlamenti képviselő december 31-én befagyasztja mandátumát, és január 1-jétől Juhász Sándor veszi át a parlamenti képviselő helyet. Az elnökségi tagok tudomásul vették ezt, hiszen ilyen határozat született a két évvel ezelőtti elnökségi ülésen, amikor a parlamenti képviselőjelölt és helyettese személyéről döntöttek.”
Amikor egyik jegyzetemben utaltam rá, hogy Sója át fogja adni a mandátumát Juhásznak, cikkek sorozata jelent meg a MESZ lapjában, a Magyar Naplóban, amelyekben tagadták az általam leírtakat. Álhírekkel próbált választásokat nyerni a HMDK, Ismét feszültséget keltenek, Hazudtak reggel, délben, este – szalagcímekkel jelentették meg a cáfolatokat. Az egyik cikkben maga Juhász a következőket nyilatkozta: „A parlamenti választások előtt arra élezték ki a kampányukat, hogy nem Sója Dénes, hanem én fogom majd elfoglalni a képviselői széket. Mivel ez nem történt meg, kimondható, hogy a választópolgárok szemébe hazudott a HMDK.”
Most hát született, vagy nem született ilyen határozat a MESZ elnökségében a választások előtt? Ki hazudik valójában, a HMDK, a MESZ, vagy tán Juhász Sándor?
A választások alatt és után lapunkat hazugsággal, piszkos kampánnyal vádolták, újságíróinkat „zugfirkász” jelzővel illeték. Pedig egyszerűen csak hozzánk is eljutott a hír, hogy a MESZ vezetősége úgy döntött, Sóját indítja 2011-ben a parlamenti választásokon a magyarságnak járó egy képviselői mandátumért, aki, ha megnyeri (nagyobb eséllyel indult, mint Juhász, aki valószínűleg elvesztette volna, és ezt ők is jól tudták), egy idő után szépen átadja a MESZ (örökös) elnökének a helyét. Az a lapunkban közölt karikatúra, amelyen Sója a hátán cipeli be Juhászt a horvát száborba, kiverte a biztosítékot a MESZ-nél, és a hírt óriási vehemenciával elkezdték tagadni. És, mint már említettem, csak úgy ontották ránk az ocsmánynál ocsmányabb jelzőkkel teletűzdelt förmedvényeiket.
Azt gondolom, hogy ennek egyetlen oka volt: a választást meg kellett nyerni, az pedig Juhász Sándornak soha nem sikerült volna. A MESZ elnöke valószínűleg nem számított arra sem, hogy az olyannyira áhított parlamenti képviselőségre két évet kell majd várnia, de hát így alakult, Sója csak most hajlandó átadni a helyét. Habár a madarak ismét azt csicsergik, hogy nem szívesen teszi. Csak a nyomásnak engedett, nem önszántából állt rá. Ám én még mindig amondó vagyok, hogy várjuk ki ennek az „ügynek” a végét.
Mint oly sokszor, most is bebizonyosodott, hogy nem annak van igaza, aki hangosabban tud kiabálni, és aki magából kikelve másokat jobban tud ócsárolni. Persze egyszer meg lehet vezetni bárkit, talán kétszer is, de aki harmadszor is hinni fog nekik, azzal már valami baj van. Juhász Sándor pedig már számtalanszor bebizonyította, hogy még véletlenül sem téveszthető össze Mátyás király igazmondó juhászával.
