Múlt héten a 20-21. századi vásárlási lázról cikkeztünk, ezúttal pedig a régi hagyományokkal foglalkozunk. Luca napjához kötődik a legtöbb népi hiedelem és népszokás, melyek főleg a boszorkánysággal és jóslással kapcsolatosak. A Luca széke építésének hagyományát falvainkban is ismerik az idősebbek.
Lúcia, avagy Luca a keresztények által az 5. század óta tisztelt szentje; védőszentje a szembetegségekben szenvedőknek és vakoknak, a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak, tehát a földművesek, kézművesek, varrónők, párnakészítők, nyergesek munkáját vigyázza.
Szent Lúcia Siracusa egyik legelőkelőbb családjából származott, fiatalon felvette a keresztény vallást. Szüzességet fogadott, és mártírhalált halt.
Boszorkányos magyar Luca
A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban, aki egyáltalán nem hasonlít Szent Lúcia alakjára.
Nálunk Luca kísértetszerű, kitalált lény. Egyes helyeken csúnya öregasszonyként, máshol fehér leples alakként él az emberek képzeletében. A lányok ennek megfelelően „lucázáskor” fehér lepedőbe burkolózva jelenítették meg.
Számos népi hiedelem és szokás kapcsolódik e naphoz
A decemberi asszonyi ünnepek közül a magyar néphagyományban Luca napja a legjelentősebb, melyhez számos hiedelem és szokás kapcsolódik. Ezen a napon a nőknek, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk, nem végezhették el a különböző házimunkákat, mint amilyen a fonás, kenyérsütés, mosás. Bár református múltú falvainkban nem olyan népszerűek a Luca-napi hagyományok – mivel ezek a katolikus hitvilághoz kapcsolódnak -, azért sok babonát ismernek nálunk is az idősebbek. Csúza öregjei is tudják például, hogy varrni azért volt tilos ezen a napon, mert úgy tartották, a háziasszony ezzel bevarrja a tyúkok fenekét, s azok nem bírnak tojni.
Az viszont elősegítette a tyúkok teljesítményét, ha december 13-a reggelén elsőként férfi vendég érkezett a házakhoz. Szlavóniában az asszonyok Luca napján háromszor ráültek a küszöbre azért, hogy jól tojjanak majd a tyúkok. A legismertebb szokás, melyet még ma is sokan ápolnak, az a lucabúza ültetése. December 13-án teszik edénybe a búzamagot csíráztatni, naponta öntözik, és a növény fejlődéséből a jövő évi termésre lehet következtetni.
Ez a nap kiválóan alkalmas volt a termékenység befolyásolására és a jövő előrelátására is. A pogácsából például úgy jósoltak, hogy a sok közül egybe pénzt sütöttek, és aki ezt vette ki, a jövő évben sok pénzre számíthatott.
A legnépszerűbb jóslási forma a lányok leendő férjeinek megjövendölése volt, mellyel a Drávaszögben is elszórakoztak a lányok. Csúzán fiúnevekkel ellátott papírfecniket raktak a gombócba, és amelyik a főzéskor először feljött a víz tetejére, olyan nevű férjre számíthattak. Ezt a jóslást nemcsak Luca napján, hanem pudárkodáskor is alkalmazták. De akadtak más módszerek is. Guzsvány (Kercel) Bözsi néni azt mesélte, lánykorukban ők edénybe dobták a cédulákat, melyből karácsonyig kihúztak egyet-egyet naponta. Úgy tartották, hogy az lesz a neve a leendő férjüknek, amelyik utoljára marad.
– Ezt a fajta jóslást én is kipróbáltam, mégsem úgy hívták a jövendőbelimet, mint ami a papíron szerepelt. Persze nem is vettük komolyan, de azért szórakoztató volt – mondta Bözsi néni.
A jóslás mellett tartották magukat bizonyos Luca-napi szabályokhoz is. Ezen a napon nem ettek húst, és bálba sem mehettek, ha december 13-a vasárnapra esett, ugyanis egyébként bált tartottak vasárnaponként. Bözsi néni elmondta, ilyenkor szokás volt alkalomhoz illő versikével köszönteni egymást. „Luca napja ma vagyon, kakast üssenek agyon, elmondtam a rigmusom, adják meg a garasom”- hangzott a Luca-napi köszöntő.
A legizgalmasabb szokás: Luca székének a készítése
Környékünkön nincs olyan falu, ahol ne hallottak volna a Luca székével kapcsolatos hagyományról. A boszorkányok karácsonyi leleplezésének kelléke nem készülhetett akárhogyan, csak akkor működött, ha készítője a megfelelő előírások szerint járt el. Többféle fát kellett felhasználni hozzá, és nem használhattak szögeket, helyette fából faragott ékek tartották össze. Luca napján láttak munkához, és karácsonyig tizenhnárom napon keresztül naponta kellett rajta dolgozni. Innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke.”
Erre a székre állt fel gazdája a karácsony esti szentmisén, hogy megláthassa a falu boszorkányait. A boszorkányt szarváról lehet felismerni, esetleg arról is, hogy lángokat lövell. Az akció nem volt veszélytelen, ugyanis a boszorkányok is megláthatták a Luca-széken ágaskodót, ilyenkor a nyomába eredtek. Ezért szükséges, hogy a „kukkolónál” mák is legyen, melyet szökés közben szórhatott maga mögé. A boszorkányok ugyanis ilyenkor szedegetni kezdték a mákot, ezzel lelassultak, az üldözött pedig lerázhatta őket. Hazaérve rögtön a kályhába kellett dobnia Luca székét, és a bejárati ajtó előtt keresztbe kellett tennie két söprűt, így menekülhetett csak meg a boszorkánytól.
Bözsi néni még kislány korában, nagymamájától hallott mendemondákat olyanokról, akik Luca-széket eszkábáltak. Mivel Csúzának akkor még nem volt katolikus temploma, Vörösmarton próbálták ki.
– Itt is megcsinálta valaki, egy jó humorú és kísérletező kedvű legény, aki székre állt az éjféli misén, és álítólag látott is boszorkányt – mondta mosolyogva Bözsi néni.
Az ehhez hasonló történetek könnyen felkeltették a gyerekek figyelmét, persze már akkor sem foglalkoztak komolyabban a babonákkal, a jóslatok pedig a mai horoszkópot helyettesíthették.
{fcomments}
