„Legfőbb feladatunk az embermentés és mindazon dolgok megőrzése, amelyeket létrehoztunk” – Interjú Brenzovics Lászlóval, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével

0
49

Fiumében lapunk munkatársa interjút készített Brenzovics Lászlóval, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével. Szó volt az Ukrajnában zajló háborúról és a kárpátaljai magyarok nehéz helyzetéről, valamint a kárpátaljai szervezet és a HMDK kapcsolatáról.

– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy a határon túli magyar közösségek közül a kárpátaljai van a legnehezebb helyzetben.

– Ukrajnában jelenleg háború folyik. Ez a háború tulajdonképpen 2014 óta zajlik, akkor kezdődött ez a konfliktus, most pedig hihetetlen mértékben eszkalálódott, és ez kihat az élet minden területére. Korábban sem volt könnyű, de azt hiszem, hogy most hatványozottan nehéz helyzetben van a kárpátaljai magyarság. Önöknek ezt nem kell magyarázni, hiszen közismert, hogy a délszláv háború idején a horvátországi magyarság is ilyen szenvedéseknek volt kitéve.

– Hogyan tudnak segíteni ilyenkor a határon túli közösségek?

– Élvezzük a magyar kormány, az anyaország és a távoli magyar közösségek szolidaritását és támogatását, és ez rendkívül fontos, hiszen a menekültválság, az ellátási válság következtében a kárpátaljai magyarság támogatásra szorul. Ezt meg is kapjuk, de úgy tűnik, hogy erre a támogatásra még sokáig szükségünk lesz.

– Hogyan hat a kárpátaljai magyarságra a háborús helyzet?

– Hát éppen úgy, ahogy ez önöknél is zajlott. A lakosságnak egy jelentős része elmenekült. Nem tudjuk, hogy pontosan hány kárpátaljai magyar távozott a szülőföldjéről, csak annyit, hogy Ukrajnából összesen több mint ötmillió ember, több, mint Horvátországnak az összlakossága menekült el, az ottmaradtaknak a helyzete pedig rendkívül nehéz. Mindennaposak a légiriadók, az iskolák zárva vannak, a gazdaság összeomlott. Ami pedig a legfélelmetesebb, hogy nem látjuk, ennek mikor és milyen módon lesz vége.

– Gratulálni szeretnék, hiszen nemrég Önnek ítélték az Emberi Méltóságért díjat…

– Ez nem egy állami kitüntetés, hanem az Emberi Méltóság Tanácsa ítéli oda. Nem nagyon szeretem a kitüntetéseket, mert ez azt jelenti, hogy valamilyen életszakasz lezárult. Azonban ez számomra fontos, főleg amiatt, hogy egy általam tisztelt közösség ítélte ezt meg nekem. Köszönöm szépen, azt hiszem, hogy az ember számára jóleső érzés, ha mások úgy gondolják, hogy fontos, amit ő csinál.

– A kárpátaljai magyarság vezetőjeként mi jelenleg a legfontosabb feladata?

– Az emberek támogatása, az embermentés és azoknak a dolgoknak a megőrzése, amelyeket sikerült az elmúlt időszakban létrehoznunk. Ebben a helyzetben mindent meg kell tennünk, elsősorban a béke érdekében, másrészt pedig az embereket próbáljuk meg mindenfajta módon támogatni.

– Említette az előbb, hogy sokáig szükség lesz még a segítségre, ezt mi, horvátországi magyarok tényleg első kézből tudjuk. Ön hogyan látja ezt a tragikus helyzetet?

– Nehéz bármit is előre látni. Jugoszláviában egyfajta belső konfliktus volt, ami rendkívül sok rombolással, áldozattal járt. Itt a szembenálló fél Oroszország, egy világhatalom, amely atomhatalom is. Ennek a konfliktusnak olyan veszélyei vannak, amelyek egy harmadik világháborúhoz vezethetnek, ezt mindenképpen el kellene kerülni. Sajnos azt látjuk, hogy az utóbbi időszakban ez a konfliktus nem a csillapodás, hanem az eszkaláció irányába megy. Egyre több állam vonódik be, akár oly módon is, hogy fegyvereket szállít vagy pedig frontországgá válik. Én őszintén remélem, hogy a legrosszabbat el tudjuk kerülni, és egy bizonyos idő után a helyzet konszolidálódni fog.

– A horvátországi magyarság most fokozott mértékben érez sorsközösséget kárpátaljai nemzettársainkkal, ez látszik abból is, hogy rengeteg egyesület, civil szervezet kezdett gyűjtésekbe, adománygyűjtésekbe. Általánosságban milyen a kapcsolat a kárpátaljai magyarság és a horvátországi magyar szervezetek között?

– Régi múltra tekint ez vissza. Mi a Szovjetunió idején elég nagy elzártságban éltünk, a határok nem voltak átjárhatók. Én és a kárpátaljai magyarság többi vezetője is a kezdetektől fogva, tehát a ’90-es évek elejétől kapcsolatban voltunk a horvátországi magyarság vezetésével, Jakab Sándorral, Pasza Árpáddal, valamint Jankovics Róberttel, hiszen őt is évtizedek óta ismerjük és elismerjük a munkáját. Annak ellenére, hogy a mi közösségeink vannak egymástól a legtávolabb, ez mindig egy szoros kapcsolat volt. Számunkra erőt és reményt ad, hogy látjuk mindazt, amit a horvátországi magyarság elért mindazon háborús borzalmak után, amelyeken keresztülmentek. Nemcsak talpra álltak, hanem hihetetlen sikereket tudnak felmutatni.