Pécs – A világhírű porcelán közismertté tette a Zsolnay nevet. A névnek, a porcelán manufaktúrának állít emléket a Pécsett idén áprilisban megnyílt, a Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás a Zsolnay Kulturális Negyedben. A mintegy 30 millió forintból rendezett kiállítás közel 400 műtárgyon keresztül mutatja be a családtagok életútját és munkásságát, valamint a gyár történetét az első kemence megépítésétől egészen napjainkig. Ezenkívül kertmozi, éttermek, kávézók és kézműves utca is várja a látogatókat.
A gyár története összekapcsolódik Magyarország történelmének fontos állomásaival. Alapítása a Bach-korszakban történt, felvirágzása az Osztrák-Magyar Monarchia, vagyis a dualizmus korszakához kapcsolódott. Az első világháború és az azt követő békekötés megtörte a nagyívű fejlődést. A két világháború közötti időszak az újrakezdés és a modernizálás időszaka volt. Újabb fordulópontot jelentett az államosítás, a hagyományok megszakítása, majd a feltámasztásukra irányuló művészi-technikai kísérletek. A fiatal iparművészek új, modern formanyelvet honosítottak meg a gyár termékein, emellett egyre erősebben mutatkozott az igény a tradicionális technikák és formák megőrzésére is.
A család szerteágazó és izgalmas története
A gyártörténet egyúttal a Zsolnay család szerteágazó és izgalmas története is. A köztudatban nagyon erősen él Zsolnay Vilmos, a zseniális keramikus alakja. A kiállítás emléket állít azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a gazdag örökség. Fia, Zsolnay Miklós kereskedő volt és üzletember, ő biztosította azt, hogy a gyár családi tulajdonban maradjon és megőrizhesse piaci vezető szerepét. Zsolnay Júlia tervezői munkássága jól ismert a közönség előtt, talán kevésbé ismert festőművészként. Nővére, Zsolnay Teréz tervezőként és a hagyaték összegyűjtésében, megőrzésében játszott kiemelkedő szerepet. Júlia férje, Sikorski Tádé nemcsak tervezőként, hanem építészként is beírta nevét a gyár történetébe.
A monarchia legnagyobb kerámiaüzeme
A Zsolnay gyár a múlt századfordulón az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb kerámiaüzeme volt, ahol használati és díszedényt, építészeti kerámiát és kályhacsempét, porcelánszigetelőt és kőagyag csöveket egyaránt gyártottak. 1902-től Budapesten is működött egy gyáruk, amely főként burkolólapot és szigetelőt gyártott, és amely az államosításig, 1948-ig családi tulajdonban volt, és megőrizte önállóságát. A sikerekben jelentős része volt Zsolnay Vilmos találmányainak, amelyek közül a porcelánfajansz (keménycserép) és az eozin technika (eozin: egy kerámiamáz, egy fluoreszkáló színezőanyag) világhírnevet szerzett a Zsolnay névnek, a pirogránit pedig egy egész építészeti irányzatot, a magyaros szecessziót inspirálta a múlt századfordulón.
Az üzem
A gyár magját képező legrégebbi épületek. Itt lakott Zsolnay Ignác, majd Vilmos és családja is. Eredetileg három különálló házból állt, amelyeket a család igényeit követve többször átalakítottak-bővítettek, végül összeépültek még a termelés épületeivel is. Ennek köszönhetik mai zegzugos, labirintus-szerű elrendezésüket. Az 1890-es átépítések és bővítések során kapta homlokzatainak kerámia díszítéseit. Az egykori lakásokhoz kapcsolódó terekben is számos védett kerámia található.
Zsolnay-mauzóleum
A mauzóleumot a gyáralapító Zsolnay Vilmos 1900-ban történt elhunyta után fia, Miklós emeltette a gyárral közvetlenül határos magaslaton, ott, ahol egykoron a városi vesztőhely állt. A helyszín azonban nem árnyékos múltja okán vált fontossá a család életében. A pici dombocska a gyáralapító egyik kedves helye volt, ahol szívesen időzött, és szemlélte a lent elterülő gyárat. Zsolnay Vilmos veje, Sikorski Tádé építész tervei alapján 1901-ben kezdtek neki az építkezésnek és a környezet kialakításának. A pécsi panteon felépítésében a gyár valamennyi munkása részt vett, a legapróbb részletekig mindent ők maguk készítettek. Zsolnay Vilmos érckoporsóját 1913-ban helyezték örök nyugalomra a családi kriptában, őt követte 1919-ben felesége, Bell Terézia is. Rajtuk kívül ma már csak fiuk, Miklós nyugszik itt, a többi családtag földi maradványait, urnáit a vandál pusztítások nyomán igencsak megrongálódott állapotban 1986-ban a pécsi dísztemetőben helyezték örök nyugalomra.
Látnivalók, programok
Az ingyenesen látogatható Zsolnay Kulturális Negyed területén éttermek, kávézók és egy borozó várja a vendégeket, amelyek között mindenki megtalálhatja az alkalomhoz, kedvéhez illő helyszínt. Felidézve az egykori kertmozik hangulatát, a Bóbita Színház melletti szabadtéri színpadon idén nyáron kéthetente filmeket vetítenek. Március elsején nyílt meg a Negyed kézműves utcájának első boltja, ahol a látogatók élőben tekinthetik meg a cukorkakészítés fortélyait. A cukorka manufaktúra üzletében semmi sem titok, csak az összetevők. Kovács Gyula, a Negyed „cukros bácsija” bemutat a látogatóknak az alapanyagok megfőzésétől, kiöntésétől, ízesítésétől kezdve a félkész anyag kampón történő nyújtásán keresztül az alulról fűtött, meleg asztalon történő végső megformálásig mindent. A Zsolnay Látványmanufaktúra a gyár és a kulturális negyed különleges kínálata, ahol a látogatók megismerhetik az európai hírű porcelánmanufaktúra több mint 150 éves múltra visszatekintő gyártási folyamatát, közismert motívumait, termékeit, ide a belépőjegy 500 forint.