Az Eszéken működő Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ (HMOMK) diákotthonában jártunk. Lakói örömmel nyilatkoztak a bentlakás előnyeiről, közben bemutatták életterüket is, a jól felszerelt kétágyas szobákat, a tanulószobát és a többi helyiséget, mi pedig éreztük, ugyanaz a pozitív légkör lengi be ezt az új intézményt is, mint amely a magyar iskolaközpontot is jellemzi.
A HMOMK-t 1999 őszén adták át azzal az ígérettel, hogy idővel egy diákotthont is építenek hozzá. Ez az álom a HMDK, valamint Jankovics Róbert parlamenti képviselőnk és Andócsi János, az iskolaközpont igazgatója közbenjárására, a horvát kormány támogatásának köszönhetően vált valóra sok-sok évvel később. A munkálatok 2018 őszén kezdődtek, az impozáns épület időre el is készült, melyet Andrej Plenković és Orbán Viktor miniszterelnökök nyitottak meg egy évvel később, 2019 novemberében.
Andócsi: „Ez az intézmény diákjaink második otthona”
A diákotthon nagyszerű lehetőség az iskolaközpont távolabbról érkező tanulói számára, hiszen az utazás miatt sok időt veszítenek nap mint nap a gyerekek.
– Úgy látom, egyre több középiskolás ismeri fel, hogy mennyi idő elmegy az utazásra, a kollégiumból sokkal kényelmesebben átsétálhatnak az iskolába reggelente, a megtakarított időt pedig hasznosan tölthetik el – magyarázza Andócsi János, az eszéki magyar iskolaközpont igazgatója.
A diákélet toleranciára, az emberi kapcsolatok építésére tanít azáltal, hogy a gyerekek a megszokott családi közegből egy új, nagyobb közösségbe kerülnek. A bentlakókról elkötelezett nevelőgárda gondoskodik, hogy biztonságosan, tartalmasan töltsék idejüket az intézmény falai közt.
– Állandó lüktetés jellemzi kollégiumunk életét, hiszen a gyerekek nemcsak alszanak és esznek ebben az intézményben, hanem ez a második otthonuk is, s ehhez mi valóban megteremtjük azokat a körülményeket, amelyeknek köszönhetően a legfontosabb feladatukra koncentrálhatnak, az eredményes tanulásra – nyilatkozta lapunknak az igazgató. Hozzátette, számos szakkört, szabadidős tevékenységet biztosítanak diákjaik számára, a kollégiumban is nagy hangsúlyt fektetnek az oktató-nevelő munkára, hogy olyan „útravalót” kapjanak a gyerekek, amelyre később bizton alapozhatnak majd.
Igyekeznek szimbiózisban élni a szélesebb társadalmi közeggel, Eszékkel, kapcsolatfelvételre törekednek más kollégiumokkal is. Terveik között szerepel különböző versenyeken, találkozókon való részvétel szűkebb és tágabb pátriánkban is.
A kollégiumi élet önállóságra neveli a felnövekvő generációkat
Juhász Annamária nevelőtanárként dolgozik az intézmény falai közt. Pszichológusszemmel is hasznosnak tartja a kollégiumi életet a középiskolások számára, akiknek a felnőtté válásban segít, ha picit eltávolodnak a szüleiktől.
– Ebben a korban szilárdul meg identitásuk, bele kell tanulniuk a „felnőttkori” teendőkbe, erre pedig tökéletes terep a kollégium, és mi, nevelőtanárok ebben a folyamatban segítjük őket – nyilatkozta lapunknak Juhász Annamária.
A diákok itt meghatározott házirend szerint élnek, kétágyas szobákban. A kollégium összesen negyvenöt férőhelyes, a bentlakók csoportokba vannak osztva, mindegyiket egy-egy nevelőtanár vezeti. Az ő feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék a diákok tanulmányi eredményeit, hogy kapcsolatot tartsanak a szülőkkel és szükség esetén az osztályfőnökkel is. Ők tartják a csoportfoglalkozásokat változatos témakörökben, melyek célja a kognitív – az ismeretszerzést lehetővé tevő -, illetve szociális készségek fejlesztése. A diákok választhatnak szabad programokat is. Az iskola tornatermében különböző sporttevékenységeket végezhetnek, tollasozhatnak, asztaliteniszezhetnek, focizhatnak is. Fontosnak tartják a kreativitás fejlesztését is, ezért a diákokat bevonják például a belső terek dekorálásába, együtt készítik a pannókat, de az udvart is közösen varázsolják széppé. Éneklésre, zenélésre, kézműves foglalkozásra is van lehetőség, filmvetítéseket tartanak, és társasjátékozhatnak is a bentlakók.
A diákok véleménye
Lengyel György mezőgazdasági szakközépiskolába jár Eszéken. A magyar iskolaközpont kollégiuma közel van a szakközépiskolához, ezért úgy érzi, jó döntés volt számára a beköltözés.
– Péntekenként járok haza, hétfőn jövök vissza. Elégedett vagyok a kollégista élettel, ketten vagyunk a szobában, saját fürdőszobánk van, amit magunknak kell rendben tartanunk. Van hűtőszekrényünk, légkondicionáló berendezésünk, vannak közös számítógépek is, amiket használhatunk a tanuláshoz. Többnyire a szobában tanulunk, de van tanulószoba, társalgószoba, mosoda, minden a rendelkezésünkre áll, amire szükségünk van – tudtuk meg Lengyel Györgytől.
Szülei mezőgazdasággal foglalkoznak, a családi tevékenységet pedig ő is folytatni szeretné a jövőben.
Orbán Tamara Magyarországon született, hétéves korában költöztek Verőcére (Virovitica), most a HMOM Központ gimnáziumába jár.
– Örülök, hogy magyar gimnáziumban tanulhatok, és annak is, hogy kollégista lehetek, és nem kell napi több órát utaznom Eszékig és haza. A közösség nagyon elfogadó és kedves, bármire van szükségünk, kérhetünk és kérünk is segítséget egymástól – sorolta a kollégiumi élet előnyeit Tamara.
Éllő Zoltán szintén a központ gimnazistája, Čakovciból költözött a diákotthonba. Az idejét főleg tanulással tölti, de előszeretettel citerázik is, erről a kedvteléséről is mesélt nekünk.
– Három éve citerázom, részt veszek a Vukovári Magyarok Egyesülete zeneszakkörén is, ahol sokat tanulunk, többnyire csárdást, katonadalokat, régi magyar zenéket. A kollégiumban tanuláson és zenélésen kívül szívesen töltöm az időt társalgással is. Habár először költöztem el hosszabb időre otthonról, méghozzá egy nagyvárosba, tetszik az új környezet, sok új barátot szereztem itt – mondta Éllő Zoltán.
A diákok és nevelőik az interjúk készítése közben készségesen vezették körbe forgatócsoportunkat a diákotthonban, melyet ugyanaz a bensőséges, pozitív légkör jellemez, mint az anyaintézményt, az iskolaközpontot. Az jutott eszembe, milyen kár, hogy akkor még nem volt diákotthon, amikor én voltam középiskolás, de milyen jó, hogy lesz, amikor talán a mi gyerekeink járnak majd ide.
