Kézimunkázással teszi tartalmasabbá téli napjait

0
141

A házimunka, a kertművelés és az „unokázás“ mellett kézimunkázással teszi tartalmasabbá téli napjait a kórógyi Cserepes Mária. A hagyományos népi technikák mellett újabb módszerekkel is kísérletezik.

Vidéken a tél a nők, asszonyok számára mindig a kézimunkázás ideje volt. Összeültek a varróban, hogy közösen hímezzenek, kössenek, varrjanak. Jó alkalom volt ez arra is, hogy megvitassák mindennapi dolgaikat, közben népi motívumos kispárnák, asztalterítők, falvédők, kötények születtek kezeik között. Ma is működnek ilyen kézimunkaegyletek, a kórógyi például járvány idején is aktív, mondja Cserepes Mária, hozzátéve, olyan kis létszámmal működnek, hogy nem jelent gondot a közös munka.

Tavaly az egyesület által szervezett kézimunka-kiállításon beszéltünk vele utoljára, akkor a csipkernyőiről mesélt nekünk – a kerek horgolt terítőket esernyővázra húzza, leginkább díszként szolgálnak, de volt már menyasszonyi kellék is az egyik csipkernyője.

- Reklám -

Ismét fölkerestem Máriát, hogy beszéljen legújabb munkáiról.

– Csipkernyőt mostanában nem készítek. A következő munkám egy Harry Potter-es takaró lesz, melyhez épp az alapanyagot gyűjtöm. A Harry Potter az egyik unokám kedvenc története, készítettem már neki ilyen témájú vánkosokat, most pedig az ágyterítő van soron – mondta Mária néni legújabb  „projektjéről“.

Gyöngyökkel is foglalkozik, karácsonyi díszeket készített ezzel a technikával. Az időskorú kórógyiak csomagjába is jutott egy kis, gyöngyből készült angyalka a kultúregyesület által szervezett csomagosztáson.

A gyöngyből készült tojásokkal pedig már lassan a húsvétra készül.

– A farsangra is készül, Mária néni? – kérdezem.

– Arra most nem – válaszolja –, azelőtt készítettem az unokáknak jelmezruhát, idén viszont a korona miatt nem lesz farsangi bál, így nem kell jelmez se.

– Az unokáit érdekli-e a kézimunka?

– A fiam kisebbik lányát érdekelte korábban, most viszont úgy tűnik, nem abban az életszakaszban van. A másik két lányunokám, sajnos, nincs a közelünkben: Írországban élnek, azokkal nem tudok foglalkozni. A lányom sokat kézimunkázik, az ő idősebbik lánya is szívesen horgol, ha jut rá ideje.

– Ön viszont nyugdíjas, így több időt tud rászánni…

– Igen, persze, ahogy mondani szokták, időmilliomos vagyok. Csak sajnos drága az alapanyag a kézimunkához. Eladásra nem sokat készítek, hanem inkább ajándékba, ezért aztán úgy dolgozom, ahogy a zsebem engedi – állítja.

Igen, ma már mindenfajta tevékenység, hobbi anyagi ráfordítást igényel, s ez alól a kézimunkázás sem kivétel. Csak valahogy mégis az időigényesség jut eszünkbe először a kézimunkáról, tény, hogy abból kell a legtöbb.

– Most például megfőzöm az ebédet – folytatja riportalanyom – , rendet rakok, szerencsére kis lakásban élünk a férjemmel, így nincs sok takarítanivaló, úgyhogy utána már az egész délutánt ennek a foglalatosságnak szentelhetem.

Van, hogy éjszakába nyúlóan hímez, horgol, gyöngyöt sző, hűtőmágnest készít… Széles az általa használt technikák palettája, melyet folyamatosan bővít, előszeretettel próbál ki új módszereket a hagyományostól a modernig.

– Az újabb technikákról hogy szerez tudomást?

– Leginkább az internetről, amit erre használok elsősorban. Addig böngészek, amíg meg nem találom, amit kerestem. Hogyha ez csak külföldi oldalon sikerül, akkor a Google segítségével fordítok, mert angolul sajnos nem tudok. A gyöngytojás készítésekor például hungarocell-formára kell ráilleszteni a gyöngyszemeket, de ennek megvan a módja, amit szeretek tudni, hogy ne csak a saját fejem szerint álljak neki.

– A hagyományos technikákat az édesanyjától tanulta?

– Igen, sokat tanultam anyukámtól. Neki aranykeze volt, nagyon tudott hímezni, horgolni, kötni, géppel ruhát varrni, és szerette is nagyon. Hímezni kislány korom óta tudok, de a többit már később sajátítottam el, olyan harmincéves koromban. Fiatal lányként nem érdekelt ennyire a kézimunka, amikor meg munkaviszonyban voltam, nem nagyon jutott rá idő.

Mária néni takarítónő volt az egyetemen, ebből a munkából ment nyugdíjba. Az 1991-ben kitört háború előtt dolgozott konyhán, vegytisztítóban, volt munkanélküli is a háború alatt, majd szezonmunkás a cukorgyárban, és még a Képes Újság alkalmazottja is 1993-94-ben.

– Bizony sok mindennel foglalkoztam az életem során – jegyezte meg, válaszul meglepődésemre.

Most nyugdíjas teendői kötik le – süt-főz, férjével kertet művelnek, baromfit tartanak, „unokáznak“, számára pedig ott van még a kézimunka is. Nincs idejük unatkozni – állítja Mária néni –, gondoskodnak róla, hogy tartalmassá tegyék nyugdíjas éveiket.