Itt a farsang, áll a bál

301

Farsangnak a vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszakot nevezzük. Hagyományosan ekkor vidám bálokat, mulatságokat tartanak. A farsang tulajdonképpen a szabályok felforgatásáról is szól. A farsangi jókedv célja pedig az, hogy a tél búskomorságával együtt a hideg időt is elűzze.

Vidékünkön is szinte minden településen rendeznek farsangi bálokat, igaz, a modern kori báloknak már csak némelyike olyan külsőségeiben, mint a régiek, és szép lassan feledésbe merülnek a farsang hagyományos öltözékei is. A legtöbb településen már csak a gyerekeket bújtatják jelmezbe. Mai rohanó világunkban sokunknak nincs ideje vagy kézügyessége elkészíteni a maskarát, ezért a legtöbben az áruházi polcok választékára hagyatkozunk. Így aztán egy-egy bált általában pókemberek, nindzsák, kalózok és hercegnők sokasága jellemez.

És ha már a báloknál tartunk: az egykori első bálozók báljának a mintájára rendezték meg 2000-ben az első magyar bált az eszéki magyar iskolaközpontban, majd az ezt követő esztendőkben is, amelynek aztán minden alkalommal mintegy félezer ember volt a részese. Így nem véletlenül nevezték a „bálok báljának”, a báli szezon legszínvonalasabb horvátországi magyar eseményének. A bál sikere önmagáért beszélt – nem csupán az itteni magyarság társasági, hanem társadalmi életének is fontos mozzanatává vált, hiszen közösségformáló erővel bírt. A horvátországi magyarok számára fontossá vált, hogy magyarként egy ilyen színvonalas rendezvénynek köszönhetően „lazíthattak”. Ennek a nagyszerű közösségi eseménynek (és sok minden másnak) vetett véget 2009-ben az iskolaközpont új vezetése.

Ezt a hiányt igyekszik pótolni pár éve a vukovári magyar bál, amely mára nemcsak a helybéli magyarok életében számít jelentős rendezvénynek, hanem a város és a megye egyik legsikeresebb, legtömegesebb társasági eseményévé nőtte ki magát. A hétvégi mulatságra is háromszázan vásároltak jegyet (többen nem is férnének el), és a távolság ellenére minden évben drávaszögi bálozók is vannak a vendégek között. Ez is mutatja, hogy – a megélhetési gondok súlyosbodása ellenére is – magyarságunk igényli az ilyen rendezvényeket, és azt is, hogy hiányzik neki az eszéki magyar központbeli bál.