Idén jubilált a kopácsiak lecsófesztiválja

273

Huszonhárom bográcsban rotyogott a lecsó szombaton a kopácsi Arany János Magyar Kultúregyesület 10. fesztiválján.

A kopácsiak számára valamikor a halászat jelentette a fő megélhetési forrást, ennek az emlékét őrzi régiónk legtömegesebb rendezvénye, a Kopácsi Halásznapok. Az ősi mesterséget idővel betiltották, a halászhálók mestereinek pedig más tevékenység után kellett nézniük. Mára a zöldségtermesztés vált a kopácsiak fő tevékenységévé, a kiváló réti talaj ideális e mezőgazdasági kultúra előállítására.

A hagyma, a paradicsom és a paprika fő alapanyagai a közkedvelt nyári egytálételnek, a lecsónak, ami tíz évvel ezelőtt inspirálta az Arany János Magyar Kultúregyesület tagjait egy lecsófesztivál megszervezésére. Az alapanyagot kezdettől fogva helyi termelőktől szerzik be, amit szétosztanak a csapatok között.

– Örülünk, hogy idén is szép számban jelentkeztek, összesen huszonhárom csapat nevezett a versenyre a Drávaszögből és az ország más területeiről, Magyarországról és a Vajdaságból is. Tömegrendezvénnyé nem vált a fesztiválunk, emiatt nem bánkódunk, megőrizte családias jellegét, amelyen mindenki egy kicsit kikapcsolódhat, elfeledheti hétköznapi gondjait, jól érezheti magát – nyilatkozta lapunknak Varga József főszervező, a kopácsi Arany János MKE elnöke.

Fesztivál a határon átívelő baráti kapcsolatok ápolására

A vendégek között voltak a (magyarországi) kistarcsaiak is, akikkel 2010 óta ápolják a baráti kapcsolatot a kopácsiak, egy erdélyi első találkozásnak köszönhetően.

– Akkor egy szoros kötelék jött létre köztünk és a kopácsiak között, mi azóta is előszeretettel járunk ide a Halásznapokra és a Lecsófesztiválra is, ugyanúgy, ahogy a kopácsiak is részt vesznek a mi rendezvényeinken – nyilatkozta lapunknak Klacsán Lajos, az egyik kistarcsai vendég, megemlítve, magyarországi szlovákként a kisebbségi lét „ismerőssége” is összeköti a két közösséget. Megosztotta velünk otthoni lecsóreceptjüket: ugyanúgy kedvelik a csípős ízvilágot, mint a kopácsiak, de nagyobb hangsúlyt kap az ételben a sült szalonna, a kolbász, emellett bátran raknak bele cukkinit vagy bébitököt, és bővebb a leve a kistarcsai szlovák lecsónak, mint az itteninek. Ezúttal viszont nem versenyzőként, hanem a kopácsiak vendégeiként érkeztek a rendezvényre.

A jégverés ellenére volt mit a lecsóba aprítani

Nem túl szerencsés év az idei az alfalusi kertészek számára, miután júliusban olyan hatalmas jégverés sújtotta a vidéket, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. A pingponglabda méretű jegek hatalmas károkat okoztak a lakóházakon, autókon, a fóliasátrakon, és sok helyen „leszüretelték” a veteményeket.

– Nálunk csak a fólia ment tönkre, amit ki kell cserélni a következő szezonra, de legalább lesz miből, ha eladjuk az alatta termett portékát – mondta lecsóját kevergetve Cickai Csaba, megjegyezve, nem emlékszik, sőt a nála idősebbektől se hallott olyan pusztító jégverésről, mint ami nemrég sújtotta a falut. Véleménye szerint a kopácsiak a csapás ellenére is fontosnak tartották, hogy megrendezzék a lecsófesztivált, hogy folytassák a hagyományt.

A vinkovcei magyarok lecsója lett a legfinomabb

Noha a lecsó már önmagában is teljes értékű főétel, azért a legtöbb csapat gazdagította menüjét még egy kis grillezett hússal, csevappal vagy sült kolbásszal, amelyekre még jobban csúszik a fröccs. Miközben a lecsók rotyogtak a bográcsokban, a szervezők pálinkakóstoló-versenyt hirdettek, a résztvevőknek öt különböző fajta párlat összetevőit kellett eltalálniuk. Végig szólt a mulatószene, a nagybodolyai Keresztes József foglalt helyet a billentyűk mögött. A pultnál pedig a falu fociklubjának, a Halásznak a tagjai gondoskodtak arról, hogy senki se maradjon szomjan. A gyerekek az ugrálóvárban lelték örömüket. 

Eljött az eredményhirdetés ideje, elsőként a pálinkakóstoló legeredményesebb tippelőjét díjazták: a 18 nevező közül a (magyarországi) nagyharsányi Rózsa Barnabás mindössze egy párlatmintánál hibázott, az ötből négyet sikerült eltalálnia, így ezt a versenyt ő nyerte.

A főzők közül a legfinomabb a háromtagú zsűri értékelése alapján a Vinkovcei Magyar Kultúregyesület lecsója lett. A kopácsi Segota Elek étele második helyezést ért el, míg a szintén falubeli Ruzsicska Ilonka szerepelt a képzeletbeli dobogó harmadik fokán.

Az eredményhirdetés és a vacsora elfogyasztása után a zenés-táncos mulatság a késő esti órákig eltartott. A rendezvényt a zágrábi Kisebbségi Tanács támogatta.