Kórógy – Dezső István korábban is nagyon szeretett énekelni, a háború (1991) előtt sokszor fellépett a helyi művészeti együttessel, és a nótaesteken is szívesen fakadt dalra. Húsz év kihagyás után most újra mikrofon elé állt.
Dezső István már gyerekkorában megszerette a magyar nótát. Hosszú éveken keresztül állandó fellépője volt a népi tánccsoport itthoni és külföldi műsorainak is. A honvédő háborúban a családját ért tragédia miatt hosszú időre, húsz évre teljesen felhagyott az énekléssel. Majd tavaly a Kórógyi Hagyományőrző Egyesület szervezésében rendezett zenésztalálkozón elhatározta, újra kezébe veszi a mikrofont.
– Megkértem a fiúkat a zenekarból, engedjék meg, hogy én is elénekeljek pár nótát. Elmondhatom, hogy sokan meglepődtek, mert nem tudták, hogy én tudok énekelni – mondja Dezső István. – Miután megtudtam, hogy az Aranycsárdás zenekar szeretne egy CD-t kiadni, felajánlottam közreműködésemet, így én is velük tartottam a szabadkai stúdiófelvételre. Ami a tapasztalatszerzés mellett hatalmas élményt is jelentett – meséli, közben a lejátszóból az a szám szól, amelyet ő énekelt föl a szabadkai stúdióban, és amit legutóbb a vukovári magyar bál közönségének is elénekelt.
– Kellemes meglepetés volt ez, nem számítottam rá, hogy Vukováron is mikrofon elé állhatok, de nagyon örültem a felkérésnek – mondja.
Arra a kérdésre, hogy van-e kedvenc nótája, azt válaszolja, hogy ő minden magyar dalt szeret. A magyar nótákon kívül nagyon szereti a népdalokat is, és szívügyének tekinti megőrzésüket.
– A szívből jövő nótázás, az együtt éneklés, ha rövid időre is, de összekovácsolja az embereket, erősíti a közösségeket, baráti légkört és derűt varázsol. Az Aranycsárdás CD-jével, amelyen én is szerepelek, egy kicsit mi is hozzájárulunk ehhez – mondja meggyőződéssel István.
