„Tojásfestés Eszék színeiben”
Már tizennegyedik éve rendszeresen sor kerül erre a rendezvényre, amelynek keretében Eszék város civil és kisebbségi szervezetei fölelevenítik a húsvéti szokásokat. Március 23-án húsvéti díszbe öltözött a város főtere. Színes népviseletek, virágjelmezt öltött gyerekek, szebbnél szebb kiállítóasztalok és több ezer különböző technikával készült hímes tojás volt látható múlt szombaton.
A húsvét az egyik legfontosabb ünnep a keresztény ember számára, régen számos szokás, hagyomány kötödött ehhez az ünnepkörhöz. Néhány évvel ezelőtt az eszék-rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület kezdeményezésére azzal a céllal rendezték meg ezt a virágvasárnap előtti bemutatót Eszék főterén, hogy a gyerekek is megismerjék az eszéki horvátok és az itt élő nemzetiségek húsvéti szokásait.
Életre kelt hagyományok
Múlt szombaton egy-egy népcsoport ilyenkor fogyasztható ételeiből kaphattunk kóstolót. Szebbnél szebben díszített standokkal várták a látogatókat. A dályhegyi magyarság finom süteményeit kínálta, de őket díszes népviseletük miatt is sokan megcsodálták, húsvéti hagyományaikból pedig a Cserebogár gyermektánccsoport a színpadon adott ízelítőt. A dályhegyi Tóth Mária, a Katolikus Nőegylet elnöke szívesen emlékszik vissza gyerekkora húsvétjaira.
– Az ünnepi ebédkor édesapám egy fokhagyma gerezdjeit szétosztotta az asztalnál ülők között abban a reményben, hogy az esztendő folyamán mind egészségesek leszünk, valamint egy almát is elosztott közöttünk, hogy bárhova is sodor bennünket a sors, mindig emlékezzünk a családra, és visszataláljunk hozzá. Nagyon meghitt ünnepek voltak ezek – mondja.
Különböző díszítési technikákat is bemutattak
Ami a tojásfestést illeti, itt a díszítési technikák különbözőségére volt érdemes odafigyelni. Az eszéki főtéren járkálva ezekből is kaphattunk ízelítőt. Az egyik standnál fejkendős nénike viasszal írott tojásokat festett. A szlovák kisebbség asztalánál dróttal díszített tojásokat is lehetett látni, de volt tojáshéjjal festett tojás, és talán nem is létezik olyan módszer, amellyel ne találkozhattunk volna.
De nem csak a standok között járkálva találhatott látnivalót az ember, a színpadon a nemzetiségek művészeti együttesei váltották egymást, énekkarok, népi tánccsoportok mutatkoztak be, a dályhegyiek mellett a magyar néptánc gazdag repertoárjából a csúzai Csárdás is bemutatott egy ropogós koreográfiát. A virágjelmezbe bújt iskolások csoportjai pedig már a „Vörös templom” előtti térre szorultak ki, és ott próbálták meg túlszárnyalni egymást egy-egy hatalmas papírtojás díszítésében.
{fcomments}
