A természet bőkezűségének köszönhetően vidékünk Európa egyik vizekben, így halban is rendkívül gazdag térsége. Mivel a halászat ma már csak korlátozottan engedélyezett, ezért a horgászat a legkézenfekvőbb módja a halfogásnak. Cikkünkben a drávaszögi horgászlehetőségeket vettük górcső alá két pecázó honfitársunk segítségével.
Hol érdemes horgászni?
Mi, drávaszögiek olyan szerencsések vagyunk, hogy két nagy folyó is található a közelünkben. Ami a horgászatot illeti, mindkét folyónkon érdemes próbálkozni, hiszen fogtak már ki méretes példányokat a Drávából és a Dunából is. Akad itt ponty, csuka, harcsa, kárász, de kellő szerencsével és hozzáértéssel sok más halfajtát is horogra csalhatunk.
Ami a Dráván való horgászást illeti, ez több odafigyelést igényel, mint a dunai, hiszen sokkal sebesebb folyású, ezért gyenge felszereléssel nem is érdemes próbálkozni. Kivételt e tekintetben a holtágak jelenthetnek, például az ún. Öreg Dráva, ahol az utóbbi idők tapasztalatai szerint érdemes bedobni a horgot, ugyanis állítólag rendkívül jó a kapás. Ami a Dunát illeti, itt is érdemesebb a holtágakon próbálkozni, főleg akkor, ha nem vagyunk profi horgászok. Az élő Duna ugyanis amellett, hogy veszélyes, nem kecsegtet garantált fogással, sőt helyismeret nélkül a jó fogás esélye kicsi.
Ha inkább az állóvízi horgászatot részesítjük előnyben, akkor érdemes kipróbálni környékünk vízelvezető árkait (kanálisait), mert alkalmanként ott is szép fogásra lehet szert tenni, viszont nem valószínű, hogy kapitális példány akad a horgunkra.
Mielőtt elindulnánk, érdemes azért meggyőződni, hogy kell-e az adott helyre horgászati engedély, mert kemény büntetés jár az engedély nélküli pecázásért. Egyébként egy egész évre szóló felnőtt horgászengedély kiváltása 500 kúnába kerül, ami csak akkor térül meg, ha rendszeresen és eredményesen horgászik az ember.
A vörösmarti sportként tekint a horgászatra
A horgászokat két nagy csoportra oszthatjuk: sporthorgászokra és kocahorgászokra. Az alapvető különbség a kettő között az, hogy a sporthorgász általában visszadobja a halat, míg a másik hazaviszi.
– Ha tehetem, minden szabadidőmet a víz mellett töltöm, így hát általában hetente többször is bedobom a horgokat. Leginkább a Puskás nevű darázsi holtágra járok, mert tapasztalataim szerint ott a legjobb a kapás. Ha a hal nem pedzi a horgot, az sem tragédia, mert a szabadban töltött időnek köszönhetően ki tudok kapcsolódni, ha pedig még fogás is van, az csak megkoronázza a napot – nyilatkozta lapunknak Armond.
Horgászunk azt is elárulta, ő csak annyi halat visz haza, amennyire a családnak szüksége van, a többit visszadobja, ahogy a méreten aluliakat, illetve az anyahalakat is.
Sajnos nem minden horgász cselekszik így, ezért általánosan megfigyelhető jelenség a halállomány zsugorodása.
A csúzai Kugler István örül, ha halat tehet az asztalra
éknál Csúzán már generációk óta hagyománya van a horgászásnak. Ő is az apjától tanulta a „mesterséget”, aki úgyszintén az „őse” vezetett be a dologba. Állítása szerint a horgászatot nem lehet megunni.
– Amióta az eszemet tudom, mindig volt a háznál horgászbot, amely – a tél kivételével – szinte hetente bevetésre is került. Ha tehetem, ma is szívesen eljárok horgászni, viszont a munkám ebben akadályoz, de havonta egyszer általában szorítok rá egy kis időt, hiszen szenvedélyemmé vált. Az élvezeten túl gyakorlati haszna is van, hiszen jó dolog, ha az ember néha tud egy kis halat is tenni az asztalra, főleg akkor, ha azt ő maga fogta – meséli büszkén István. Végezetül megjegyezte, ha rajta múlik, akkor ő is meg fogja tanítani a gyerekeit pecázni.
Ha a fentieket olvasva valakinek esetleg megjött a kedve a pecázáshoz, akkor ne habozzon, ragadjon horgászbotot és tegyen egy próbát, hátha akad valami a horogra.
{fcomments}
