A kutinai „csoda”

143

A magyar kisebbséghez tartozók részvételi aránya volt a legmagasabb a most lezajlott parlamenti választásokon. Az összes horvátországi kisebbség közül a magyarok közül érezték úgy a legtöbben, hogy a közülük való, az azonos nemzetiségű jelölt tudja őket a leginkább képviselni a horvát száborban.

A magukat magyarnak valló szavazópolgárok 49,31 százaléka kérte a magyar képviselőjelöltek nevét tartalmazó szavazólapot. Újra az eddigi képviselőt, Sója Dénest választották meg, csekély szavazatkülönbséggel ellenfelével, Jankovics Róberttel szemben. Minket a csehek és szlovákok követnek  48,51 százalékkal, akik leváltották a már második mandátumát a száborban töltő Zdenka Čuhnilt, és Vladimir Bileket választották meg helyette, aki majdnem kétszeresét kapta Čuhnil asszony szavazatainak. A harmadik helyen  35,21 százalékkal az osztrákok, bolgárok, németek, lengyelek, romák, románok, ruszinok, oroszok, törökök, vlachok és a zsidók állnak egy közös képviselővel, ők megint egy roma nemzetiségűt juttattak be a törvényhozásba, Veljko Kajtazit. Nazif Memedi nevű eddigi képviselőjük a harmadik helyen végzett. A negyedik helyen az olaszok „végeztek”. Egyetlen jelöltjük volt Furio Radin személyében,  akit akár örökös parlamenti képviselőnek is nevezhetnénk. Megjegyzem, kiválóan végzi feladatát. Nemzettársainak mindössze a 31,55 százaléka érezte úgy, hogy az olasz „listát” kell kérnie. Ötödik helyen az albánok, bosnyákok, montenegróiak, macedónok és szlovének vannak (egyetlen közös képviselőjük van), mindössze 23,69 százalékuk ment el szavazni. És a végére maradtak a szerbek, akik alanyi jogon három képviselőt juttathattak be a horvát parlamentbe: a 184 ezer szerb nemzetiségű szavazóból mindössze 12,46 százaléknyian döntöttek a szerb lista mellett.

Ami a magyarság részvételének területi megoszlását illeti, szembetűnő, hogy a Zágráb megyében, Sziszek-Moszlavina megyében és a tengermelléken élők közül rendkívül kevesen kérték a magyar szavazólapot. A legnagyobb arányban Eszék-Baranya és Vukovár-Szerém megyében szavaztak nemzettársaink a magyar „listára” – kevéssel, de mindkét megyében a HMDK nyert.

Míg a tengermelléken  (Dubrovnikban, Splitben, Rijekában, de Zágrábban is) Jankovics győzött – már említettük, nagyon kevesen kérték a magyar szavazólapot  -, addig Belovár-Bilogora megyében és Pozsega megyében Sója és Juhász  annyi szavazatot „produkáltak”, amennyivel be tudták hozni az Eszék-Baranya és Vukovár-Szerém megyei hátrányukat, ahol viszont a magyarok 70%-a magyar listára voksolt! Grubišno Poljen például 60-an(!) szavaztak magyar listára (81,36%-ban  Sójára), de Lipiken és Dežanovacon is elmentek 63-an voksolni, ahol szintén fölényesen nyert  Sója. Nagy Piszanicán a 46 magyarból 41-en, Kutinán pedig a 22-ből 18-an magyar listára szavaztak. Ugye nem kell leírnom, hogy kire? Vajon minek köszönhető ez az országos csúcs, mi motiválhatta erre a másfél tucatnyi magyart?!  Mindebből látszik, hogy a MESZ-nek valóban sikerült „szavazóbázisokat“ kiépítenie a szórványban.

Négy évvel ezelőtt  4175-en szavaztak valamelyik magyar jelöltre (2007-ben négy magyar jelölt volt), most 648-cal többen kértek magyar szavazólapot (4823-an). A MESZ jelöltje, Sója Dénes mindössze 145 szavazattal nyert, amiből látszik, hogy a horvátországi magyarság politikailag megosztott, méghozzá fele-fele arányban. Így nem lehet fölényes győzelemről beszélni, ilyen szoros eredmény után bármikor fordulhat a kocka!