Egy halásznapok Kopácson, egy véletlen találkozás egy fanyelű kóstolókanállal arra inspirálta a csúzai Dobszai Ferencet, hogy maga is ízlelőkanál gyártásba kezdjen, mostanra mintegy négyszáz darab került ki a kezei közül.
Ahol annyi halpaprikást főznek, mint a Drávaszögben, ott bizony kóstolókanálra is szükség van, arra a hosszú nyelűre, amit kényelmesen a bográcsba meríthetünk, anélkül, hogy megégetnénk a kezünket.
Dobszai Ferenc nemcsak a „piaci rést” találta meg, amikor ilyen kanalak készítésébe kezdett, hanem egy új kedvtelése is keletkezett a famegmunkálással, ami a néhány napja kezdődött nyugdíjas éveit is gazdagítja majd.
A csúzai hegyibabfőző-versenyen találkoztam vele, ahová nemcsak egy kanalat hozott magával, mint mások, hanem egy egész állványravalót, amelyen sorban lógtak a különböző fafajtákból készült kanalak. Közülük is kitűnnek a sárgás színű, barna csíkos mintájú nyelek.
– Várdarócon volt egy vadnarancsfa, amit kivágtunk, annak a kiszáradt ágaiból készítettem ezeket – mutatja Ferenc a legmutatósabb darabokat.
De szép a sötét színű tölgyfából készült is, amivel meg a leggyakrabban dolgozik, az a kőris és a bükk.
Kóstolókanál mellett merőkanalakat is készít, többek között ezek is részét képezték a főzőverseny díjának. És ezenkívül, műhelye és kézügyessége fejlesztésének köszönhetően, most már egyre többféle tárgy kerül ki a kezei közül. Megjegyezte, hogy azért még mindig a kóstolókanál a fő „profilja”, amiből kezdetben 40-50 perc alatt készített el egy darabot, most húsz perc is elegendő hozzá. Nem is csoda, hogy a kanálkészítés rutinná vált számára, hiszen eddig mintegy négyszáz darabot gyártott.
Helyben készíti majd a kanalakat a budapesti országos vásáron
A kanalak iránt nagy a kereslet, fesztiválokon, főzőversenyeken árusítja, de gyártott már rendelésre is. A HMDK Gazdakörével részt vesz az idei Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron (OMÉK) Budapesten, ahova elviszi esztergagépét, és helyben fogja gyártani a kanalakat.
– Mikor és honnét kapta az ötletet a kanálgyártáshoz? – kérdezem.
– 2020-ban, a kopácsi Halásznapokon merült fel az ötlet. A fiam vett egy kóstolókanalat a fesztiválon, amit nekem is megmutatott. Arra gondoltam, elnézegetve az eszközt, hogy ilyent én is tudnék csinálni. Hamarosan beszereztem hozzá egy kis esztergagépet. Az első kanálnyélen még volt javítani való, a harmadik már jól sikerült. Az első produktumaimat még elosztogattam, de aztán lassan hírük ment, a kiskőszegi falunapra már nyolcvan darabot készítettem – mondja, hozzátéve, egy-egy rendezvényen, ahol árusít, legalább tíz kanalat elad.
A világosabb színűek a legnépszerűbbek – folytatja –, és azt is szeretik a vevők, ha van a kanálnyeleknek egy kis „hibájuk”, kilóg rajtuk például egy-két bütyök. Az előállításba felesége is besegít, ő lakkozza a kanálnyeleket.
Egyéb asztalosmunkák is a keze munkáját dicsérik
Ferenc egyébként nem csak kanalakat gyárt: készített már asztalt öreg tölgyfagerendából, a fa körülbelül száz évig élhetett az erdőben, majd legalább ennyi ideig volt mestergerenda egy épületben. Érdekes belegondolni, hogy a kezei között megmunkált anyag élettartama történelmi időkig nyúlik vissza, mondom, mire megjegyzi, az elkészült tárgy remélhetőleg még száz évig asztalként funkcionál majd.
Különösen büszke arra a kis bungalóra, amit unokáinak készített, s ami nem is olyan kicsi, egy felnőtt is befér a lábakon álló épület ajtaján. Ezenkívül kutyaházat, teknőslakot, madáretetőt is gyártott, és díszes kútkávát, ami az OMÉK-en alkotja majd a Gazdakör standjának díszletét. Egy tánccsoport kisszékeket rendelt nála, amelyeket egyik koreográfiájukhoz használnak majd fel.
A csúzai mestertől megtudtuk, nyugdíjas éveit sem csak a kézműves elfoglaltságoknak szenteli. Eredeti hivatását tekintve sofőr, amit ezután is folytatni fog, félállásban szállítja a tűzifát. A jövőben tovább bővítené, fejlesztené a marhaistállóból kialakított műhelyét, hogy a felszerelés hiánya ne akadályozhassa ötleteinek megvalósításában, s nagyobb bútorokat is készíthessen. Természetesen a kóstolókanál-gyártással sem áll(t) le a négyszázadik után, szerencsére így mindig lesz mit a bográcsba merítenünk.
