Nem vagyok nagy futballrajongó, de engem is magával ragad az az euforikus hangulat, amit csak egy világbajnokság okozhat. Nem nézem az összes meccset, de a horvát válogatott mérkőzéseit én is végigkövettem. Nem tudom, más országokban ez hogy van, de Horvátország ilyenkor kockásba borul: piros-fehér kockásak az autók, a házak, a kifestett arcok, és nagyon sokan kockás mezt vesznek föl. Az első meccset Magyarországon tanuló brazil diákokkal együtt néztük meg, majdnem olyan hangulatban, mintha Sao Paulo stadionjában ültünk volna – higgyék el, még a szamba sem hiányzott a végén.
A Kamerun elleni meccs már jobb hangulatban telt, mármint a horvát szurkolók szemszögéből. Éppen akkor utaztunk Olaszországba. Érdekes volt látni, hogy még Gardalandban is, ahol több ezer különböző nemzetiségű ember fordul meg naponta, nagyon sok piros-fehér kockás dresszbe öltözött családdal találkoztunk, addig más országok szurkolóinak mezeiből jóval kevesebb fordult elő a népszerű élményparkban (itt-ott akadt egy-két brazil meg német). Hogy ez azt jelenti-e, hogy a horvátoknál nincsenek vérmesebb szurkolói egyik nemzeti válogatottnak sem, én nem tudom.
A mexikóiak elleni mérkőzésre is nagy volt a készülődés. Erről szóltak a közösségi oldalak, a vita a boltban, a pékségben, erre készültek a kocsmákban és az éttermekben. A városok főterein kivetítővásznakon lehetett követni a mérkőzést. Ami a játékot illeti, nem tisztem kommentálni, hiszen nem értek hozzá, engem csak a hangulat vonz ilyenkor. De azért sajnálom, hogy kiesett a horvát válogatott, és a fiúknak már most haza kell jönniük Brazíliából. Mert az emberek kicsit megfeledkezhettek mindennapi gondjaikról, és teljesen mindegy volt, milyen nap van és hány óra, esetleg másnap dolgozni kell-e menni, kicsit összehozta őket, a közösségeket ez az esemény. Persze lesznek még jó meccsek, lehet kedvenc csapatoknak szurkolni a bajnokság végéig, esetleg fogadni a nyertesre, azért mégis kár, hogy a horvátok nem jutottak tovább. Igaz, hogy nem vagyok szakértő, de utánanéztem: a horvát labdarúgó-válogatott kétségkívül a kilencvenes évek végén volt a legjobb. Az 1998-as világbajnokságon a harmadik helyet szerezték meg, miután Hollandiát 2–1-re legyőzték a bronzmérkőzésen, Davor Šuker 6 góljával pedig elhódította a gólkirályi címet. Európa-bajnokságra először 1996-ban sikerült kijutniuk, legjobb eredményük pedig a negyeddöntőbe jutás volt: 1996-ban és 2008-ban is. A 2010-es dél-afrikai világbajnokságra nem kvalifikálták magukat, most pedig a csoportmérkőzések után kiestek. Két év múlva Európa-bajnokság, akkor talán majd az eredmény sem marad el.
Azt, hogy az 1950-es években a világot elkápráztató „aranycsapatnak”, majd tíz-egynéhány év múlva a brazilokat 3-1-re leiskolázó magyar válogatottnak (1966-os vb) lesznek-e még a mi életünkben olyan „utódai”, akik képesek lesznek kijutni a világbajnokságokra, örömet szerezve ezáltal a Kárpát-medencében és a világban élő magyarságnak, még a szakértők sem tudják.
