A honfoglalás ezredéves évfordulója alkalmából országszerte avattak emlékműveket; jó alkalom volt ez, hogy Csúza népe is kifejezze Kossuth Lajos iránti tiszteletét 122 évvel ezelőtt (is).
1897. július 5-én avatták föl a 12 méteres obeliszket, melynek oldalán Kossuth Lajos színes domborművét helyezték el. A relief a pécsi Zsolnay-gyárban készült, Kapás Nagy Mihály keze nyomán. Az emlékoszlop márvány lapjára a következő szöveget vésték: „Kossuth Lajosnak, az utolsó nemes és első polgárnak, ki örökké élni fog polgártársai szívében, Magyarország ezredéves fennállása alkalmából emelte Csúza község lakossága.“
Avatása az egész környék ünnepe volt, melyen több ezren vettek részt. Legnevesebb vendége Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc volt. Az ünnepélyen Kontra János református lelkész, majd Csányi Sándor, a község derék bírája, végül pedig Kossuth Ferenc mondtak lelkesítő beszédet.
Az eseményről így számolt be a Pécsi Figyelő című újság 1897. július 7-i számában Hazafias ünnepség Csúzán c. híradásában: „Hogy mire képes az igaz hazafiúi érzés és kegyelet, annak ékesen tanuskodó bizonyságát adta Csúza község lelkes közönsége. Soha nem enyésző örömünnep volt az, amit Kossuth Lajos nagy hazánkfia emlékének szentelt e derék közönség vasárnap. Messze földről jöttek el a kegyelet adójának lerovására lelkesedést merítve ama tényből, miként kell nagyjaink emlékét tisztelni, megőrizni.”
Az obeliszk csak 22 évig hirdethette a csúzaiak Kossuth iránti tiszteletét, a szerb csapatok bevonulása után ledöntötték. A domborművet néhány bátor helybéli, életét is kockára téve, megmentette és elrejtette. Sokáig nem beszéltek róla senkinek. Végül mégis előkerült az ereklye. A felújított mellképet a kultúrotthon emeleti előcsarnokában 1991. március 16-án helyezték el. Azóta minden évben koszorú kerül a mellszobor elé, még a háborús évek (1991-97) alatt is, ha félve és titokban is, de minden esztendőben elhelyeztek legalább egy szál virágot talapzatánál március 15-én.
