A „Gondold Újra Civil Kezdeményezés” azoknak a magyar kultúregyesületeknek a „találmánya”, amelyeknek az idén megszüntették a támogatását. Rendezvénysorozatról van szó, az első eseményre június 3-án kerül sor Pélmonostoron, ahova „szeretettel” várják Sója Dénes parlamenti képviselőt is, akinek a javaslatára a horvát költségvetésből ezek a szervezetek az idén nem kapnak egy lipát sem.
Egy ilyen kis létszámú közösségnél, mint a horvátországi magyarság, felér egy (ön)gyilkossággal, hogy ott, ahol a magyarok tömbben élnek, Baranyában és Szlavóniában, megszüntessék több magyar egyesület támogatását. Megalapozatlan és buta döntés volt ez a Kisebbségi Tanács részéről, függetlenül attól, kinek a tanácsára szavazták meg a szégyenletes költségvetést. A Kisebbségi Tanács egyetlen magyar tagja a mindenkori magyar parlamenti képviselő, aki jelen esetben Sója Dénes, aki a MESZ „színeiben” politizál. Bármit is mond, bárhogy is próbál most kihátráln az egészből, bizony ő volt az elindítója a magyar egyesületek felszámolásának, amivel viszont a többi kisebbség képviselője egyetértett. Azt hiszem, ilyesmi még a szocializmus időszakában sem történhetett volna meg, ezért abban reménykedünk, hogy ez nem maradhat így.
Azok közül a gyerekek közül, akik a kisemmizett tánccsoportokban táncolnak, sokan még magyar iskolába sem járnak. Hogy magyar közösségben legyenek, hogy magyarul beszélhessenek, hogy eljuthassanak más határon túli régiókba, az kizárólag ezen egyesületek révén valósul meg, amelyektől a magyar parlamenti képviselő most megvonta azokat az eszközöket, amelyekkel ez lehetővé vált volna.
De vajon miért? Tegyük már fel ezt a kérdést a képviselő úrnak és cinkosainak!
Tudatában vannak-e annak, hogy milyen kárt okoztak ezzel a horvátországi magyarságnak, hogy ezzel a tettükkel csak felgyorsították az asszimilációt? Hogy minden olyan próbálkozás, amely bármilyen magyar szervezet, intézmény, egyesület ellen irányul, csak egy újabb szög a horvátországi magyarság koporsójában? Vajon egy ilyen egyesület meri-e magát ezek után magyar érdekvédelmi szervezetnek nevezni? Nem mások ellehetetlenítésével, megsemmisítésével, felszámolásával kell választásokat nyerni a jövőben (mert valószínűleg ez a cél vezérelte őket), hanem saját tetteink, érdemeink alapján. Micsoda csökevényes aggyal rendelkezik az, aki mindezt kitalálta, akinek egyáltalán eszébe jutott, hogy ott, ahol 16 ezer magyar él, és mindössze ötezren hajlandók a magyar szavazólapot kérni, meg kell semmisíteni az ellenzéket? Hol élnek ezek, hogy Közel-Keletet akarnak játszani? Ilyen rombolásba kell fogni egy 51-49 arányú parlamenti választási győzelem, valamint egy 6-5 arányú kisebbségi önkormányzati „diadal” után? Hihetetlen, hogy úgy viselkednek, mint annak a győztes csapatnak a hadvezérei, akik a csata után megkínoztatják és megöletik a foglyokat. Szánalmas, egyben nevetséges is ez a vérszomjas mámor.
Csakhogy ennek a mámornak majd meg kell fizetni az árát, amit, úgy látszik, a parlamenti képviselő és szervezete képtelen felfogni. Ugyanis néhány éven belül elfogy a magyar, és nem lesz többé ki ellen harcolniuk! Az viszont rajtunk áll, hogy átgondoljuk, megfontoljuk, akarunk-e a jövőben ilyen „hadvezéreket” támogatni?
