Nagy érdeklődés mellett mutatták be április 1-jén Eszéken a Magyar menyegző című magyar romantikus zenés néptáncfilmet. Az Uránia Filmszínház nagytermében megtartott esemény nemcsak filmvetítés volt, hanem valódi kulturális találkozó.
Az eszéki Uránia Filmszínházban Magyarország eszéki főkonzulátusa és a zágrábi Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ szervezésében mutatták be a Magyar menyegző című alkotást. A zágrábi vetítést követően ez volt a film második bemutatója Horvátországban.
A tavaly készült film különleges utazásra hívja a nézőt: az 1970-es évek végének világába, ahol két budapesti fiatal Erdélybe látogat, hogy részt vegyen egy hagyományos kalotaszegi lakodalmon – ám az út során életre szóló élmények és sorsfordító döntések várnak rájuk.
A vetítést megelőzően kerekasztal-beszélgetésre is sor került, ahol neves folklórművészek osztották meg gondolataikat a néptánc és a hagyomány szerepéről. A közönség találkozhatott Ertl Balázzsal és Tókos Anna Zsófiával, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjaival. Az est különleges színfoltja volt a csúzai Csárdás együttes fellépése, amely élő bizonyítékát adta annak, hogy a magyar néptánc hagyományai nemcsak Erdélyben, hanem a Drávaszögben is élnek és tovább öröklődnek.
Magdó János, Magyarország eszéki főkonzulja elmondta, hogy a vetítés a konzulátus filmklub-programjának része, és külön öröm számára, hogy sokan érdeklődnek az esemény iránt. Mint fogalmazott, a film személyesen is közel áll hozzá, hiszen Erdélyhez, azon belül Kalotaszeghez kötődik.
– Örülök, hogy a szűkebb pátriámhoz kapcsolódik ez az alkotás. Dolgoztam Kolozsváron, jól ismerem ezt a vidéket, az ott élő embereket és azt a különleges világot, amelyet a film is megidéz. Bízom benne, hogy a horvátországi magyarok is magukénak érzik majd ezt a történetet, hiszen egy másik határon túli közösség életébe enged betekintést, amelyhez sokféleképpen lehet kapcsolódni – hangsúlyozta a főkonzul.
A film különlegessége, hogy a látványos táncjelenetek és a hiteles népi miliő mögött komoly szakmai munka áll. A produkcióban a magyar néptáncélet kiemelkedő alkotói és művészei vettek részt, ami a szereplők számára is rendkívüli élményt jelentett.
Ertl Balázs, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncművésze arról beszélt, hogy számukra hatalmas megtiszteltetés volt részt venni egy ilyen volumenű filmben:
– Nagyon különleges élmény volt, hogy néptáncművészként egy nagyjátékfilmben szerepelhettünk. Kiváló alkotókkal dolgozhattunk együtt, és bár a filmkészítés teljesen más világ, mint a színpadi lét, rengeteget tanultunk belőle. Sokszor hajnalban keltünk és hajnalban feküdtünk, fizikailag megterhelő volt, de minden pillanata megérte. Egy értékmegőrző film született, és számunkra hatalmas öröm, hogy ez a munka a vásznon is fennmarad, és eljut a határokon túl élő magyar közösségekhez is – mondta Balázs, aki a filmben a vőlegényt személyesíti meg.
Tókos Anna Zsófia szintén a film egyediségét és személyes jelentőségét emelte ki. Mint mondta, táncosként új kihívásokkal szembesült a forgatás során:
– Egy előadásnál egyszer van lehetőségünk mindent beleadni, itt viszont ugyanazt a jelenetet többször is meg kellett ismételni ugyanolyan intenzitással. Ez komoly feladat volt, de nagyon inspiráló is. Különösen megható számomra, hogy a történet Kalotaszeghez kötődik, hiszen édesanyám onnan származik. Nagy élmény volt vele együtt megnézni a filmet, és látni, mennyire büszke arra, hogy ez a gazdag hagyományvilág ilyen formában is megjelenhet – mondta Tókos Anna Zsófia.
A történet Kalotaszegre, Méra környékére kalauzolja a nézőt, ahol egy többnapos lakodalom eseményein keresztül bontakozik ki egy közösség élete, szokásai és értékrendje. A film nemcsak látványos és érzelmes, hanem egyfajta kulturális lenyomat is, amely olyan világot idéz meg, amely sokak számára ismerős, mégis egyre inkább távolodik a jelenkortól.
A film egyik legnagyobb erőssége éppen abban rejlik, hogy nem magyaráz, hanem megmutat: a lakodalmi jelenetek sodrásában a néző szinte észrevétlenül kerül közel egy közösség mindennapjaihoz. A tánc, a zene és az együttlét nem díszletként jelenik meg, hanem a történet természetes részeként, amelyen keresztül kirajzolódik egy világ belső rendje.
Az eszéki közönség reakciói is azt mutatták, hogy ez a közeg nem marad távoli vagy idegen. Sokan saját élményeiket, családi történeteiket idézték fel a látottak kapcsán, mások számára pedig egy eddig kevésbé ismert hagyományvilág vált kézzelfoghatóvá. A vetítés utáni beszélgetésekből kiderült: a film nem lezár, hanem inkább kérdéseket nyit meg arról, milyen ma a népi hagyományvilághoz való viszonyunk.
