Eltévedt pillantás

25

Csodálatos nyári nap volt. Edit az ötvenedik születésnapját egy kisvendéglőben ünnepelte a családjával. A kerthelyiségben üldögéltek, nagyon jó volt a hangulat. A nap már lemenőben, de Edit nem abban gyönyörködött, hanem a családjában. Boldognak érezte magát. Harmincévi házasság van mögöttük, és elégedetten nyugtázta, hogy a sok öröm és bánat mellett mindig kitartottak egymás mellett a férjével. Soha nem volt komolyabb vita köztük. Felnevelték a lányukat, Ágit, aki már sikeres üzletasszonyként dolgozott. Igaz, még a szüleivel lakott, de már neki is megvoltak a tervei a jövőre nézve. Mindig csodálta szülei harmonikus házasságát. Apja aztán autóbalesetet szenvedett. Mindenkit nagyon megviselt, ugyan csak a lába sérült meg, de annyira, hogy a munkahelyét is fel kellett adnia. De a kitartás és egymás támogatása minden nehézséget legyőzött, a depressziót is. Edit nagy türelemmel ápolta férjét, és az, hogy alig egy hónapja új állást talált, ahol csak ülőmunkát kellett végeznie, optimistává tette őket.

A jó hangulatú vacsora után Edit és Ági autóba szálltak, és útközben hazavitték a nagymamát. Feri úgy döntött, hogy ő sétálva megy hazáig, ez biztos jót tesz a lábának is.

Mire Editék hazaértek, Feri elaludt a nyitott laptopja mellett.

Ági elvonult a szobájába, Edit pedig úgy gondolta, felébreszti a férjét, hogy feküdjön az ágyába.

Éppen ébreszteni akarta Ferit, amikor a nyitott laptop szövegére esett a pillantása. „Szeretlek” – szólt az üzenet. Majdnem elájult, amikor megnyitotta a profilképet: egy csinos nő volt rajta, az új munkatársa. Erőt vett magán, talán a düh volt az, ami arra ösztökélte, hogy átnézze az üzeneteket. Megdöbbenve vette tudomásul, hogy az új állás új kapcsolatot is jelentett Ferinek.

Arra is volt ideje, hogy lefényképezze az üzeneteket. Észre sem vette, hogy folynak a könnyei. Így ment oda a lányához, hogy megossza vele a véletlen felfedezést.

Feri még mindig aludt a székben, így Ági nyugodtan írhatott az ismeretlen nőnek: „Gyere értem, drágám, összepakoltam a holmimat.” Az üzenet elment, Ági pedig visszasurrant anyjához.

Riadtan kapták fel a fejüket, amikor Feri telefonja megcsörrent. Nem hallhatták a rövid beszélgetést, csak azt vették észre, hogy Feri sétálva megy a szobája felé, ahol meglepődve látta, hogy a kis bőröndje be van csomagolva és a küszöbön várja őt. Ahogy elhaladt a szobájuk előtt, Ági búcsút intve adta apja tudtára, hogy mindent tudnak. Nem volt magyarázkodás, kibeszélés, bocsánatkérés… csak az ajtó halk csukódását hallották. A ház előtt egy nagy fehér autó várta Ferit, aki nehézkesen, de beszállt, majd elhajtottak.

Mindez néhány pillanat alatt lejátszódott, de az életük örökre megváltozott.

Ági nem hitte volna, hogy a boldognak hitt házassága így elillan. A harminc együtt töltött év nem hagyott olyan mély nyomot a lelkében, mint a képernyőre tévedt pillantás. Ha ez nem történt volna meg, folyamatos megcsalatásban és hazugságban élt volna. Önbecsülése aztán erősebbnek bizonyult, mint élete legkeserűbb csalódása.

A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.