Elment Petrik László, a Drávaszög festője

0
312
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A két hete, 91 éves korában elhunyt Petrik László nem a Drávaszögben született, a vajdasági Oromghegyesen látta meg a napvilágot 1928-ban, de az évtizedek során vörösmartivá vált. 1942-ben az újverbászi gimnáziumba nyert felvételt, ahol kiváló rajztanára segítette. Érettségi után a szabadkai magyar tanítóképzőben tanult. Rajztudását esti iskolában is fejlesztette. 1951-ben költözött a Vajdaságból Vörösmartra. E táj hamar a szívébe lopta magát, elhatározta, hogy itt fog gyökeret ereszteni. Negyvenegy évig dolgozott a Vörösmarti Általános Iskolában,1951-től 1992-ig. Eleinte rajzot tanított az alsó és felső tagozatosoknak, majd 1961-ben beiratkozott a zágrábi tanárképző főiskola rajz szakára, melyet ’62-ben el is végzett. Attól kezdve csak a felső tagozatosoknak tanított a zenén kívül szinte minden tárgyat, emellett fotó- és rajzcsoportot is vezetett. A 60-as évek elején ismerkedett meg Verner Ljubo akadémiai festővel egy kiállításon, aki Pélmonostoron rajzcsoportot szervezett („likovna sekcija“). Sokat tanult tőle a vasárnaponként tartott foglalkozásokon.

Különböző hazai művésztelepeken, alkotótáborokban vett részt, de Magyarországon és távolabbi helyszíneken is megfordult. A festészet mellett fafaragással is foglalkozott, előszeretettel készített székeket és különböző használati tárgyakat, munkáit a részletgazdagság jellemezte.

Festészetének témái főleg tájképek, csendéletek, portrék voltak. A valósághű ábrázolás híve volt, a szabadban szeretett leginkább alkotni, természetes fénynél. Egy régebbi interjú során lapunknak úgy nyilatkozott, úgy véli, a természet a legnagyobb alkotó.

Tagja volt a hercegszőlősi Kvin-Art Festőkörnek, amelynek keretében nyugdíjas éveiben is rendszeresen részt vett a szűkebb pátriájában rendezett alkotótáborokban.

– Utoljára az idén júniusban rendezett hercegszőlősi alkotótáborunkon vett részt – emlékezett vissza Keresztes Árpád, a festőkör egyik vezetője, hozzátéve, Petrik tanár úr szinte egész életét az alkotásnak szentelte, mindig azzal foglalkozott, amiben örömét lelte.

– Nem sokat adott az anyagiakra, a tárgyi javak birtoklására, hanem inkább arra törekedett, hogy tartalmas, élményekben gazdag életet éljen. Sokat utazott, sokfelé megfordult a világban, és mindig optimista volt – mondta Keresztes, hozzátéve, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ilyen hosszú életet élt.

Vörösmarton helyezték örök nyugalomra.