Egyesült erővel a profitért – összeolvadtak a horvát cukorgyárak

0
12

A horvát cukorgyártás az idei évtől kezdve egy nagy konzorciumként működik, mely magában foglalja az országban működő mindhárom cukorgyárat. Az üzemek az összeolvadással a kvóták nélküli piac kihívásaival szeretnék minél hatékonyabban felvenni a versenyt.

A cukorgyártásnak nagy múltja van Horvátországban. A mai Horvátország területén az első cukorfinomítót még a 18. század közepén létesítették Fiumében, mely a tengerentúlról érkező nyerscukrot dolgozta fel majd száz éven keresztül. Az első komolyabb, édesítőszert előállító üzemek ellenben csak a cukorrépa elterjedésével létesültek az országban a 19. század második felében. Ekkor alapították a pélmonostori, valamint az Eszéken üzemelő cukorgyárat is. Az iparág a második világháború után kapott egy újabb lendületet, amikor is az erőteljes iparosodás hatására megnyílt Županja és Verőce (Virovitica) cukorgyára is. Ezen üzemek (a pélmonostori kivételével, mert az 1997-ben bezárt) jelentik mind a mai napig az ország cukoriparát. A horvát cukoripar abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a cukorgyártási kvóták meghatározásának idejében az ország még nem volt az EU tagja, ezért a kezdeti drasztikus lépések nem érintették, gyártóegységei ezért megmaradtak. Az ország cukorgyárainak a 2013-as uniós csatlakozás sem ártott, mivel a kiszabott évi 192 877 tonnás kvóta hozzávetőlegesen megegyezett a három cukorgyár termelési kapacitásával. A Brüsszelben megállapított kvóták az eszéki és a županjai cukorgyár számára évi 67 507 tonna cukor előállítását engedélyezték, míg a verőcei számára 57 863 tonnában maximalizálták az évente előállított kristálycukor mennyiségét. Az említett üzemek az EU által kiszabott mennyiségi korlátozások 2017-es eltörlésével sem növelték jelentősen a termelést egészen mostanáig.

Felvásárolják a magyar répát is

Horvátországban jelenleg mintegy 1200 termelő foglalkozik cukorrépa-termesztéssel, megközelítőleg 23 ezer hektáros földterületen. Ez a mennyiség arányait tekintve nem számít soknak, kukoricát vagy búzát jóval többen és nagyobb területeken termelnek. Ennek legfőbb oka, hogy az édesgyökér termesztése igen kockázatos. Egy jó évben nagyon sokat lehet rajta keresni, de ha valami balul sül el és nem sikerül a termés, az könnyen csődbe viheti a termelőt. Egy hektáron átlagosan 50 tonna répa terem, melyből feldolgozás után 8-9 tonna cukor nyerhető ki. Egy tonna répa felvásárlási ára 250 kúna körül mozog, ami 20%-kal magasabb a magyarországi felvásárlási áraknál. Nem meglepő hát, hogy sok magyar földműves, főként a Dráva mentén gazdálkodók, inkább Horvátországba adják el a termésüket. Az előző szezonban mintegy 2000 hektáron megtermelt magyar répa került a horvátországi cukorgyárakba, de Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából is sok répát hoztak be az országba. A cukoripar az ország élelmiszertermelésének mintegy 5,5%-át teszi ki.

Hazai kézben az üzemek

A horvát cukorgyárak privatizációja a honvédő háború után zajlott le. A tulajdonosváltás a frissen függetlenedett országban eléggé döcögősen zajlott, de a négy gyárból végül három sikeresen új gazdára lelt. A sikersztoriból egyedül a pélmonostori üzem maradt ki, az ugyanis a háború során jelentős károkat szenvedett. Végül egy holland cég vásárolta meg a rossz állapotban lévő, de még működőképes üzemet, majd pedig alkatrészenként kiárusította. Kis híján a hollandok martalékává vált a verőcei üzem is, de a csődbe jutatott vállalatot szerencsére az utolsó pillanatban, 2002 őszén egy horvát üzletember megvásárolta és revitalizálta. A Viro Šečer néven futó üzem 2009-ben sikeresen felvásárolta a döcögve üzemelő županjai Sladorana cukorgyárat is, ami addig állami tulajdonban volt, ám azt nem olvasztotta magába, magmaradt különálló egységként. A két gyárat üzemeltető Viro Grupacija névű cég 17%-át 2016-ban megvásárolta a francia Cristal Union.

A csoport a tavalyi évben 100 millió kúnás tiszta profitot termelt. Az eszéki gyár privatizációja is hosszadalmasan, döcögősen zajlott, több tulajdonos is birtokolta, ám mindenki inkább pénzszivattyúnak használta, az üzem fejlesztésébe nem fektettek be. Végül 2009-ben egy helyi mezőgazdasági vállalkozó vásárolta meg, aki jelentős fejlesztéseket eszközölt a gyártósorokon. Az eszéki üzem a tavalyi évben mintegy 60 millió kúnás hasznot generált tulajdonosának.

Egységben az erő

A három üzem – voltaképp kettő – egymáshoz való viszonya a kezdetektől fogva kooperatív, több ízben is egységesen szálltak harcba érdekeik érvényesítéséért. Együttműködésük csúcsa legújabb projektjük, mely szerint egyesített erővel vágnak bele az európai piac meghódításába. A három gyár fúziója természetesen nem jelenti azt, hogy feladnák függetlenségüket, az új vállalat, melynek neve Hrvatska industrija šečera (Horvát Cukorgyár), inkább egyfajta üzemeltetőként van jelen a meglévő ipari létesítményekben, melyek továbbra is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. Az új konzorcium 60%-át a Viro Grupacija birtokolja, a fennmaradt 40% pedig az eszéki cukorgyár tulajdonába került. A tulajdonosok a következő években 50%-kal szeretnék növelni a cukortermelést, mivel a térség bezárt cukorgyárainak „köszönhetően” jelentős a cukordeficit. Ehhez nem szükségesek jelentősebb beruházások, csupán a répatermelést kell fokozni. Ezt a horvát mezőgazdasági minisztérium is támogatja, jelentős szubvenciókat biztosítva az újdonsült répatermelőknek. A kapacitásnövelésből várhatóan a magyarországi gazdák is profitálhatnak majd, hiszen a somogyi és baranyai mezők kiválóak a cukorrépa-termesztéshez és földrajzilag is közel vannak a horvát cukorgyárakhoz. A gyártók számításai szerint Kelet-Közép-Európa mintegy egymillió tonnával kevesebb cukrot állít elő, mint amennyire szükség lenne, de a belföldi piacon is van még mozgástere a horvát cukornak, hiszen közel 80 ezer tonna édesítőszert importál.