Igazán mozgalmas hét, hétvége van mögöttünk. Kisszámú szerkesztőségünk tagjai sorra járták a környék rendezvényeit, így e heti számunkat ezekkel az eseményekkel töltöttük meg.
A rendezvényeket komoly előkészítő munka előzi meg, mindenütt lelkes csapat dolgozik azon, hogy a látogató, a néző jól érezze magát.
Az egyik legnagyobb hét végi esemény kétségkívül a dályhegyi virágfesztivál volt, amelynek híre, elismertsége mára túlnőtte nemcsak a járás, hanem a megye és az ország határát is. Ezrek látogatnak el minden évben a kis hegyháti magyar községbe. A dályhegyi magyarok első rendezvényük szervezésekor nem is sejtették, hogy milyen nagyszabású eseménnyé válik néhány év alatt. Ahogy a látogatók száma, úgy a kezdeti hét kiállítóé is mára megsokszorozódott. Bőséges volt a virágválaszték, az étel- és italkínálatra sem lehetett panasz, a több órás műsor pedig kulturális éhségünket is kielégítette.
A dályhegyi fesztivállal egy időben egy másik szlavóniai településen, az Árpád-kori Kórógyon egy igen jeles jubileumot ünnepeltek: 90 évvel ezelőtt alakult meg a vadásztársaság. Ez az esemény számomra külön jelentőséggel is bírt, mivel az alapító tagok egyike az ükapám volt, a másik pedig, hogy sok szép gyerekkori élményem fűződik Kórógyhoz, a vadászház környékéhez. Az elmúlt évek során pedig igyekeztem a vadászok munkáját, tevékenységét is figyelemmel kísérni, az újságban írni róla.
A vadásztársaság hosszú múltja is bizonyítja, hogy a szorgalmas kórógyiak képesek voltak mindig újra talpra állni. Nem tudta megtörni őket sem tatár, sem török. A háborúk után a romokból is képesek voltak építkezni. Így volt ez a vadászházukkal is a honvédő háborút követően, amikor saját otthonaik felújításával még nem is végeztek, de körülötte már szorgoskodtak.
Szorgoskodtak másutt is, Eszéken kiállítás-megnyitó volt, Vinkovciban irodalmi est, a spliti szervezet tagjai több eseményen is képviselték magyarságunkat, tánccsoportjainknak pedig ezen a hétvégén is kijutott a fellépésekből. Hasonlóan mozgalmasnak ígérkezik az előttünk álló időszak is.
