Ennyi butaságot már rég láttam egy helyen összehányva. Hagyhatnám szó nélkül is a dolgot, de még valaki tényleg elhiszi azt a sok zagyvaságot, amit összehordott a Magyar Egyesületek Szövetségének a lapja.
Azt írták, hogy Sója Dénesen kívül magyar nem alkotott maradandót Horvátországban. És felsorolják, hány utat és járdát is építtetett a most leköszönt parlamenti képviselő a Hercegszőlősi járásban (csak zárójelben jegyzem meg, hogy Sója Dénest a horvátországi magyarok választották meg képviselőjüknek, nem pedig saját járása polgárai, de hát ne keressünk a kákán is csomót).
A főszerkesztő e jegyzetét elolvasva nem tudni, hogy ő maga ennyire ostoba-e, és teljesen hülyének nézi-e saját olvasóit, vagy csak azóta él Horvátországban, amióta a MESZ lapjának a főszerkesztője, közben pedig mint valami bolygó hollandi szelte máshol a habokat.
Közvetlenül a békés reintegráció után, miközben Sója Dénes még Pécsett állomásozott, és azon gondolkodott, hogy haza merjen-e jönni Horvátországba – ugyanis a honvédő háború alatt a hadbíróság tíz év börtönbüntetésre ítélte, mert átjátszotta szerbeknek a Panturist autóbuszait -, itt számos magyar vonatkozású dolog (oktatás, egyházi élet, újjáépítés stb.) beindításán dolgoztak a parlamenti képviselettel rendelkező magyar szervezet, a HMDK képviselői. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a kommunista időkben Sója Dénes még úgy szocializálódott, hogy a magyar falvakat nem kell fejleszteni, ezért is furcsa, hogy most miért csodálkozik rá, hogy azok hátrányos helyzetben vannak a többivel szemben.
1999-ben, a magyar falvak újjáépítésének a kezdetén felújították a művelődési házakat Csúzán, Vörösmarton, Újbezdánban és Laskón, továbbá a templomokat Kórógyon és Kopácson (a HMDK kérésére, közreműködésével, koordinálásával, az első Orbán-kormány 200 millió forintos gyorssegélyének köszönhetően).
Emellett újjászerveződtek a kultúregyesületek, elindult a magyar közművelődés terén valami, és megépült az a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ, amelyet jelenlegi igazgatója egy banánköztársaság szintjére züllesztett le. Hogy ki neveztette ki ezt az igazgatót az iskolaszék egyöntetű véleményét lábbal tiporva, a szülők és tanárok tiltakozása ellenére? Személyesen a volt képviselő, Sója Dénes.
Létrejött a tévéstúdió, a magyarigazolvány-iroda, az ifjúsági ügyekkel foglalkozó Agora – mindezek pedig nem a HMDK vagy a MESZ (párt)érdekeit, hanem a horvátországi magyarok érdekeit szolgálták. Mégis folyamatosan megpróbálták ellehetetleníteni a munkájukat az utóbbi szervezet képviselői.
A sorok írója azon is siránkozik, hogy négy éve nem jön a pénz Magyarországról, de arról megfeledkezik, hogy előtte nyolc évig milliókat öltek bele romos tájházak felújításába, 12 úgynevezett magyar ház megvásárlásába, most pedig nem tudják őket fenntartani, az épületek közben üresen tátongnak, saját butaságukért pedig másokat okolnak.
A képviselő és hasonszőrű társai, akik betonban és téglában mérik a magyarságért tett erőfeszítéseket, mérhetetlen károkat okoztak már eddig is: mind az oktatás terén, mind pedig a magyarság lelki biztonságérzetében, amikor feljelentgették nemzettársaikat azért, mert magyar zenét akartak hallgatni a magyar bálban, vagy mert a horvát tagozatra járó diákok nem kaptak Szülőföldön magyarul-támogatást, és sorolhatnánk, hogy még mi mindenért. Hogyha közútban, járdában vagy vízvezetékben kellene mérni a horvátországi magyar ügyet, akkor sem biztos, hogy Sója nyerne, sőt. De hogy nem fognak neki szobrot állítani, mert parlamenti képviselőként magyar diákotthon helyett utat építtetett Sepse és Nagybodolya között, az is biztos. Ezek után pedig azon csodálkozni, hogy anyaországunk nemzeti kormánya nem tekinti őket partnerének, bizony butaság. Sokszor okosabbnak tűnnének, ha hallgatnának.
