A horvát egészségügyben 2011-ben vezették be az elektronikus recepteket (e-recept), egyes iskolákban e-iskolanaplók működnek, 2020-ig pedig a tervek szerint minden horvátországi tanintézmény e-iskola lesz.
Vagyis a digitális forradalom megállíthatatlan. Egyre több helyen vezetik be a táblagépeket az iskolákba, úgyhogy a diákoknak nem lesz szükségük majd tankönyvekre, hiszen digitális formában nyithatják meg az oldalakat készülékükön.
De nem elég csak egyszerűen tabletre cserélni a gyerekek tankönyveit, a váltást komoly előkészítő munkának kell megelőznie. A hálózat, az infrastruktúra kiépítése, a tanárok felkészítése, átképzése is elengedhetetlen, hogy amikor ténylegesen a gyerek elé kerül a táblagép, továbbra is a tanár irányítson és tanítson, ne az eszköz.
A tabletek iskolákban történő használatnak persze ellenzői is akadnak, akik úgy gondolják, a hirtelen megindult változást az elektronikai vállalatok gerjesztik.
Azonban „haladni kell a korral”, a mai gyerekek szinte már összenőttek a mobiltelefonokkal és a táblagépekkel, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy előbb tanulják meg a kütyüket használni, mint mielőtt szobatisztákká válnának. Nem csoda hát, ha a tanulásban is új módszerekre vágynak, főleg olyanokra, amelyeket kedvenc gépeiken is alkalmazhatnak.
Szülőként akkor vagyunk boldogok, ha gyermekünk örömmel és jól tanul, még ha ezt egy gép segítségével teszi is.
De hova vezethet mindez? Számos írást olvastam arról, hogy a technológiai újítások milyen mértékben befolyásolják mindennapi életünket, milyen veszélyeket rejtenek, és milyen kihívásokkal szembesítenek bennünket. Az Apple számítógépeinek egyik tervezője, Steve Wozniak úgy véli, hogy a gépekkel szembeni csatát máris elvesztettük, mert már jelenleg is minket sokszorosan felülmúló „lényeket” hozunk létre. A szakember szerint a folyamat már visszafordíthatatlan, mert máris olyan sok helyen használjuk a gépeket, és annyira függünk tőlük az élet minden területén, hogy már lehetetlen lenne megválnunk tőlük.
Egyelőre viszont még mi irányítjuk őket.
