Dr. Tuska Enikő, az új zágrábi konzul

0
851
cmlap-riport

Zágráb – Nemrég hírt adtunk arról, hogy Juhász Zoltán konzuli szolgálata véget ért Horvátországban, helyét pedig egy fiatal, jogi végzettségű szakember vette át, aki ugyan először tölt be ilyen tisztséget, a határon túli ügyek területén rendelkezik tapasztalatokkal, és már nagyon várja, hogy minél jobban megismerje a horvátországi magyarokat.

Dr. Tuska Enikő augusztusban költözött Zágrábba, hogy berendezkedjen az elkövetkező néhány évre, amikor is mint zágrábi magyar konzul fog tevékenykedni Horvátországban. Elmondása szerint 20 évvel ezelőtt már élt egy ideig fővárosunkban, így bár azóta sok minden megváltozott, nem jelent teljes mértékben újdonságot a számára.

 

Tartalmas pályakép

Enikő a magyarországi Székesfehérváron született. Édesapja a Videotonnál dolgozott fejlesztő mérnökként, ami sok utazással járt. Amikor riportalanyom még gyermek volt, édesapja kereskedelmi külképviselőként került vállalata először belgrádi, később zágrábi székhelyére. Négy évig a horvát fővárosban élt, ez idő alatt az egyik ottani általános iskolába járt. Megtanulta a nyelvet, és már akkor beleszeretett az országba. Budapesten fejezte be a jogi egyetemet, első munkahelye pedig az oktatási minisztériumban volt, a magyarigazolványokkal foglalkozó irodát vezette négy éven keresztül. E munkája kapcsán többször is járt Eszéken, és megismerkedett az itteni magyarigazolvány-iroda munkatársaival. Emellett magánemberként is nagyon szívesen járt vissza Horvátországba, többek között a tengerpartra. Azt mondja, minden alkalommal felfedez valami olyant, amivel addig még nem találkozott. Később a honvédelmi minisztériumba került át jogászként, majd 2006-tól 2009-ig a NATO brüsszeli székhelyén tevékenykedett. Majd visszatért Budapestre, és továbbra is a külügyminisztérium alkalmazottjaként nemzetközi fejlesztéspolitikával foglalkozott. Most pedig a zágrábi konzuli munkakör betöltésére őt találták a legalkalmasabbnak. Nagy örömmel vette tudomásul, hogy újra Horvátország lesz az ideiglenes otthona.

 

A főváros 20 év távlatából

Riportalanyom gyermekként ismerte meg a horvát fővárost, és 20 év után felnőttként tért vissza. Természetesen nem ismeretlen számára a város, de elég sok minden megváltozott azóta, szerinte elsősorban a hangulata, mégpedig a háború miatt. És persze fejlődött is. Úgy érzi, hogy egy dolog azonban változatlan maradt: húsz éve gyerekként jó volt Zágrábban magyarnak lenni, és most is ugyanolyan jó. Mivel az egész országra kiterjed konzuli tevékenysége, rengeteget utazik. Amióta itt van, a közel egy hónap leforgása alatt 3000 kilométert tett meg keresztül-kasul az országban. Nem könnyű feladat, de nem érzi nehéznek, hiszen tudja, az embereknek való segítségnyújtás a fő munkaköre.

 

Fontosak a személyes kapcsolatok

Enikő azt mondja, azért jött el a biztonságpolitikából, mert erős benne a segíteni vágyás érzése, amihez a konzuli munkakör rendkívül jól „illeszkedik”. Ez a munkakör ugyanis közvetlen kapcsolat kiépítését teszi lehetővé azokkal a magyarországi állampolgárokkal, akik valamilyen bajba kerültek országunkban, a konzul feladata pedig az, hogy megoldja ezeket. Másik fontos feladata a kedvezményes honosítással kapcsolatos teendőkre vonatkozik. Elmondta, rendkívül jó érzés volt számára az, amikor az állampolgárságot kérvényezők a jó hírt tőle hallva ujjongani kezdtek, és az is megható volt, hogy többen elsírták magukat. A horvátországi magyarokat, a kisebbség képviselőit is szeretné minél jobban megismerni. Juhász Zoltán volt konzul még távozása előtt körbevezette Enikőt a térségben, ahol nagyon kedvező tapasztalatokra tett szert. Véleménye szerint előde magasra tette a mércét mind szakmailag, mind emberileg, de reméli, hogy őt is szívesen fogadja majd az itteni magyarság, ő pedig viszonzásképpen minden felmerülő problémában igyekszik majd segíteni.