Segota (Bókos) Márta 1948-ban született Csúzán. Általános iskolába szülőfalujában és a szomszédos Vörösmarton járt. Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte, főiskolai oklevelet Újvidéken szerzett. Magyar szakos tanárként a vörösmarti nyolcosztályos általános iskolában helyezkedett el, de betegsége miatt csak néhány évig dolgozott. Rokkantsági nyugdíjas éveiben szenvedélyesen gyűjtötte a színmagyar falu emberei által mesélt, általában humoros fordulatokat tartalmazó történeteket, vicces eseteket, az írott formába öntöttek között a szociografikus próza elemeit tartalmazó „darabok” is vannak. Anekdotákat Csúzán már a 19. század 70-es, 80-as éveiben is gyűjtött a tudós református pap, Ács Gedeon, pár évtizeddel később pedig Demjén Kálmán.
Kontra Ferenc szerint Segota Márta rehabilitálta az anekdota műfaját. Az életművét jelentő Csúzai anekdoták és életképek című könyve 2021-ben jelent meg Bellyén a HMDK gondozásában, ez már a második, bővített kiadás volt. A mű előszavának/fülszövegének a szerzője Tóth Kálmán, aki – egyebek mellett – azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy „ha az egyes anekdoták apropóját rendszerint valamilyen konkrét esemény is adta, így egybegyűjtve lenyűgöző az az ismeretanyag, ami ezekből a történetekből kihámozható: miközben a falu hétköznapi életének minden mozzanatára kiterjednek, rengeteg helytörténeti ismeretet, valamint tájnyelvi sajátosságot őriztek meg.” A szerző és műve a Takaró Mihály által szerkesztett irodalomtörténeti kézikönyvben és szöveggyűjteményben is helyet kapott (Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig, 2017).
Szeptember 17-én, amikor utolsó útjára kísértük, már búcsúzott a nyár.
P. Á.
