Minden egészséges lelkületű emberben benne van a vágy, hogy valami maradandót alkosson, valami értékeset hagyjon maga után a világnak, hogy valamiről emlékezetes maradjon. Azt pedig, hogy hányfélék vagyunk, az is mutatja, hogy ki miben látja a maradandót, és mit jelent számára értékeset alkotni.
Van, aki megelégszik annyival, hogy felneveli a gyermekeit, továbbadja nekik életfelfogását, hiszen bennük látja biztosítva élete folytatását. Van, aki mindent megtesz azért, hogy vagyont gyűjtsön, ő kézzel fogható értékekhez ragaszkodik, ettől érzi jól magát, úgy gondolja, egyfajta gazdagságot hagy maga után. És vannak azok az emberek, akik az emberiség, a társadalom, vagy egyszerűen csak a közvetlen környezet javára munkálkodnak, ők is maradandót és értéket alkotnak.
Hogy a horvátországi magyarság fennmaradhasson, a felnőtteknek át kell tudniuk adni értékeiket, kultúrájukat, hagyományaikat és a nyelvet az utánuk következő generációknak.
Maradandót alkotunk, ha például írunk egy könyvet, ha csinálunk egy filmet, de akkor is , ha éveken keresztül a hagyományok ápolásának szenteljük az életünket. De mindez csak akkor válhat értékké és maradandóvá, ha megfelelő szakértelemmel tesszük, ha nem, akkor bizony nincs semmi értelme!
Gyermeket nevelni sem egyszerű, ha nincs hozzá érzékünk, könnyen lelkileg nyomorék felnőtt válhat belőle. A vagyon is csak akkor élvezhető, ha tisztességgel és becsülettel szerezte az ember.
Még a különböző művelődési műsorok rendezéséhez is kell szakértelem, különben a romlott ételhez hasonló hatást válthatnak ki az igényesebbekből. Mint ahogy édes anyanyelvünket sem szabadna kerékbe törni, megerőszakolni, mert ilyen formájában már nem lesz iránta „kereslet”, vagyis nem lesz kinek átadni.
Ha valaki nem sebész, az ne műtsön, ha nem tud írni, ne írjon, ha nem tud szépen és választékosan beszélni, ne vezessen rádió- és tévéműsort. Sokszor a botcsinálta politikus is többet árt közösségének, mint használ. Pedig néha elég volna csak a meglévőt megtartani, ha már nem tudunk, vagy nem vagyunk képesek újat produkálni.
Ránk halmozottan is érvényes a mondás, hogy szegény ember vízzel főz, de maradandót alkotni másképp nem lehet, csak tudással, szakértelemmel és kemény munkával. Szerintem ez megmaradásunk egyik záloga.
