Borászati kalandozások a drávaszögi Hegyalján túl

158

Hegyaljai magyar borászaink fontosnak tartják, hogy megismerjék Horvátország más borrégióit, pincészeteit. Ezzel a céllal látogattak már el Szlavónia egyes tájaira és a tengermellékre is.

A csúzai Pinkert és Kováts, valamint a karancsi Szabó családi pincészet számára mindig természetes volt, hogy érdeklődéssel fordulnak egymás tevékenysége felé. Az egymás közti bormustra és tapasztalatcsere egyébként a „hagyomány” része, régen is megkóstolták egymás borait a hegyaljai gazdák; közös koccintásokra adott alkalmat például a Vince- és a Márton-nap is.

A Drávaszög ideális természeti adottságokkal rendelkezik, ami a szőlő- és bortermelést illeti, ezt az itt élők ősidőktől fogva kihasználják, egyes vélemények szerint Baranya neve a „bor anyja” szókapcsolatból származik.

Az említett három borászat, pontosabban ezek fiatal szakemberei, vezetői tudják jól, van élet a Hegyalján túl is, Szlavóniától a tengermellékig, Isztriáig és Dalmáciáig rengeteg pincészet van, amelyek sajátos színfoltként járulnak hozzá a hazai bortermelés gazdagságához. Évente legalább egy alkalommal szerveznek maguknak tanulmányutat valamelyik horvát borvidékre.

Kubik Endre, Kováts Attila és Bálint Tivadar Magyarországon végezték tanulmányaikat, az ottani borrégiókat jobban ismerik, ezért úgy döntöttek, megpróbálják a többi horvátországi borvidéket is „becserkészni”.

Az utazásokon párjukkal együtt vesznek részt, akik mindhárman, vagyis Bálint Szabó Anasztázia, Sipos Krisztina és Kováts Lídia érdeklődéssel fordulnak a borkultúra felé.

A kirándulások egyik célja a szakmai tapasztalatszerzés

– A cél természetesen mindig az, hogy megismerjük a többi borrégiót, szakmai tapasztalatokat gyűjtsünk. Legutóbb a Muraközbe utaztunk egy hétvégére. Az általunk látogatott pincék többségében generációváltás történt, főként fiatal gazdák fogadtak bennünket, akik hozzánk hasonlóan nyitottak, gazdaságaikon látszik is, hogy hasznosítani tudják a más tájakon szerzett tudást – mondja Bálint Tivadar, a karancsi Szabó pincészet borásza.

Szimpatikus volt számukra – tette hozzá –, hogy az ottaniak elmondása szerint azon a vidéken sokkal népszerűbb a borfogyasztás, a fiatalok is inkább borral koccintanak sör helyett.

„A borturizmus terén van fejlődni valónk”

Az utazások alkalmával szerzett tapasztalataikat leszűrve mindhárman egyetértenek abban, hogy az idegenforgalmat magasabb szinten űzik más régiókban. Ez nem is csoda, és nem csupán a tengerpart esetében, de a Muraközzel kapcsolatban sem, hiszen ezen a térségen utazik át egész Nyugat-Európa az Adria felé, valamint a főváros is közel van. Az sem mellékes, hogy régiónkat sújtotta komolyabban a háború, ami jelentős lemaradást eredményezett számunkra.

– Ami a borokat illeti, az éghajlat és a termőföld különbözőségei miatt régiónként más-más stílusúak a borok. A Muravidéken népszerűek az újborok, amelyeket már Márton napján lepalackoznak, ilyen „korai” kategória a Drávaszögre nem jellemző – mondja Kováts Attila, a csúzai Kováts pincészet vezetője, hozzátéve, összességében mindenhol jó borokat kóstoltak és barátságos fogadtatásban részesültek. Útjaiknak köszönhetően számos új kapcsolatot létesítettek, vendégül is láttak már néhány borászt azok közül, akiknél megfordultak. 

Legelső túrájuk az olaszrizlingjéről híres kutjevói borvidékre vezetett, ezenkívül Isztriában és Krk szigetén is meglátogattak már néhány borászatot.

– A borok minőségét tekintve nem vagyunk lemaradva, a forgalmazás, a marketing, valamint a vendéglátás terén viszont az általunk látogatott borászatok sokkal magasabb szintre fejlődtek, ezeken a területeken tanulhatunk az ottani termelőktől – nyilatkozta lapunknak Kubik Endre, a Pinkert borászat szakembere.

Kirándulásaik csapatépítő jelleggel is bírnak

Érdekes tapasztalat volt számukra – folytatja Kubik Endre –, hogy a többi borvidéken, ahol jártak, számos őshonos, autochton szőlőfajtából készítenek bort, ami a saját régiónkról nem mondható el. 

Kihangsúlyozta, hogy „kalandozásaik” nemcsak ismeretszerzésre és kapcsolatbővítésre jók, hanem csapatépítő jellegűek is, hiszen ezeknek a programoknak a legfőbb „mozgatórugója” a régi barátság, ami összeköti őket, és amit túráik keretében ápolnak, példát mutatva ezzel más drávaszögi, baranyai borászoknak.