A hétvégén ünnepli a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége fennállásának jubileumi, 20. évfordulóját. Az ünnepi rendezvényen, ahogy mondani szokták, ott lesz mindenki, aki számít, és aki valaha is a szívén viselte a szervezet sorsát. A két parlament elnöke, Kövér László és Nenad Stazić urak, hazai és külföldi polgármesterek, a határon túli magyar szervezetek vezetői, nagykövetek és a szervezet támogatói, barátai, parlamenti képviselők, az alapszervezetek és tagszervezetek küldöttei.
Húsz év egy ember életében is hosszú időszak, hát még egy szervezetében, főleg akkor, ha annyi gonddal és problémával kell szembenéznie, mint a HMDK-nak az elmúlt évek során: háború, asszimiláció, árulás és a napi küzdelem a megmaradásunkért.
A szervezet a honvédő háború alatt jött létre, 1993-ban. Már akkor is vállalta a szétszóratott kis magyar közösség érdekvédelmét, amikor sokan még magyarságukat sem merték vállalni; egyesek azért nem, mert egyéni érdekeik éppenséggel mást diktáltak. Vállalta az otthon maradtak és az elmenekültek gondjainak az illetékesek, a döntéshozók felé való hiteles tolmácsolását, az oktatás és hitélet mostoha körülmények közötti megszervezését.
A békés reintegráció után aktív szereplője volt a visszatérés megszervezésének. Újjászervezte, felélesztette a közművelődést, a közoktatást, a hitéletet, és új keretek közé helyezte a kisebbségi érdekvédelem egészét.
A HMDK harcolta ki pl. a laskói általános iskola önálló státusát (amelyet a vörösmartihoz csatoltak), de az eszéki magyar iskolaközpont létrehozásában is elévülhetetlenek az érdemei. Támogatóinak köszönhetően felújíttatta a kultúrotthonokat, a templomokat, a magyar közösséget szolgáló irodákat működtetett, magyar nyelvű sajtóorgánumot, folyóiratot és tévéműsort indított.
Neveket azért nem említek, mert számos lelkes, önzetlen és önfeláldozó ember munkájának az eredménye van ebben a húsz évben. Köztük olyanoké is, akik már, sajnos, nincsenek közöttünk. Nekik is köszönhető, hogy a szervezet olyan eredményeket ért el az elmúlt 20 évben, amelyekre jóval nagyobb lélekszámú közösségek is büszkék lehetnének.
A HMDK nem egy név, és nem egy ember, ez egy olyan organikus szervezet, egy olyan egység, amelynek tagjai közösen lélegeznek és ugyanazok a gondolatok vezérlik őket.
Mivel nem érdekek kötik össze őket, talán szélmalomharc az, amit egyesek a HMDK ellen vívnak, és sokszor maguk sem értik, hogy miért nem mennek semmire.
Néhányan ugyan elhagyták, elárulták a szervezetet. De nem hagytak űrt maguk után. Ők nem találták meg a számításaikat, kevés volt a hatalom vagy a pénz, többre vágytak. Az ilyenek talán föl sem fogták, hogy végig rossz helyen voltak.
Ők is, és azok is, akik végig kitartottak a HMDK mellett, büszkén tekinthetnek vissza a múltra. A maga módján mindenki tett valamit azért, hogy ez az egység, társadalmi szerveződés 20 év után is fennmaradjon és a mai napig eredményeket tehessen le az asztalra.
A napi harcoktól megerősödve, a hibákból tanulva, a csalódásokat kiheverve továbbra is vannak és lesznek olyanok, akik továbbviszik azt a szellemiséget, azt a nemzeti elkötelezettséget, amely születése pillanatában is jellemezte, és ma is jellemzi az immár húszéves HMDK-t.
