Újév napjának népies magyar neve kiskarácsony. Ezen a napon régen szokás volt újévi jókívánságokat mondani házról házra járva, amiért az ott lakók almával, dióval kínálták a köszöntőket.
Újévkor az egész év sikerét különféle kellemes dolgok végzésével igyekeztek biztosítani. Azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel, vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog. Nagyon fontos volt a jó cselekedet az év első napján. Ugyanakkor sokféle tiltás is létezett.
Az év első napjához fűződő babonák közül sokan még azok közül is betartanak néhányat ma is, akik amúgy nem hisznek ezekben. Ilyenkor a hétköznapok taposómalma egy kicsit megáll, vagy legalábbis lelassul, és a jólét, a szerencse, az egészség meg a bőség megteremtése kerül a középpontba.
A régi szilveszteri és újévi hiedelmek célja, hogy biztosítsák a következő esztendőre az egészséget, szerencsét, az állatállomány szaporaságát és a termés bőségét. A hagyományos újévi malac és a lencseételek fogyasztása kapcsán is még mindig élnek a köztudatban ezek a hiedelmek.
Én sem tartozom a babonások közé, de az újévi szokások közül többet is betartok, talán azért, hogy ezzel is megtegyek mindent, hogy az előttem álló év jó legyen.
Az újévi eskük pedig arra valók, hogy kicsit előrehajtsuk életünk lapjait, s ezzel együtt a ránk váró kihívásokra is felkészüljünk.
Az, hogy elsőre nem sikerül betartani minden egyes ígéretet, nem jelenti azt, hogy a későbbiekben sem jöhet össze egy-egy dolog. A kitartás a kulcsa annak, hogy a fogadalmak valósággá váljanak.
Most pedig új tervekkel felvértezve emelem magasba a képzeletbeli poharam és kívánom, hogy mindenkinek legyen ereje és kitartása ahhoz, hogy betartsa a fogadalmait! Mert saját sorsunk kovácsai leszünk a jövőben is, és ezt a terhet továbbra sem veszi le senki a vállunkról az előttünk álló esztendőben sem.
