Pinkert Ilona sokoldalú személyiség: vezeti a csúzai Hajnalcsillag gyermektánccsoportot, a Pódium Amatőr Színjátszó Kört, ő maga is szerepel a darabokban, és mindezt a gyereknevelés és a munka mellett.
Pinkert Ilona egész eddigi életében fontos szerepet játszott az előadó-művészet. Gyerekkorában is szívesen énekelt és táncolt. Ezzel a legtöbb gyerek így van, de ő az évek múltával sem hagyott fel ezekkel a tevékenységekkel. Általános és középiskolás korában színjátszott, és kivette a részét az alkalmi műsorokból. Ezt követően az újvidéki Művészeti Akadémia színjátszó karára járt, ahol nagyobb lélegzetű darabokban is szerepet kapott. Játszott a Csongor és Tündében és egy Moliére-vígjátékban is. Több évfolyamtársával ma is tartja a kapcsolatot, egyetemi ismerősként üdvözli a híres-neves vajdasági Tanyaszínház és a szabadkai Népszínház néhány tagját is.
A háborús években a család lépett nála a színjátszás helyébe, azóta is ez áll az első helyen, de emellett aktívan jelen van Csúza művelődési életében csoportvezetőként, programszervezőként és előadóként egyaránt. Aki a színpadra születik, az mindig megtalálja a „világot jelentő deszkákhoz” vezető utat.
A Pódium újraindításával új színt vitt Csúza művelődési életébe
Négy évvel ezelőtt újraindította a csúzai amatőr színjátszást, ezzel új színt vitt a falu életébe. A Pódium Amatőr Színjátszó Társulat minden korosztálynak lehetőséget ad, hogy kipróbálják magukat a színjátszásban. Körülbelül harminc darabot mutattak már be Csúzán és sok más településen Drávaszög- és Szlavónia-szerte, mosolyt csalva a nézők arcára és a saját magukéra is, mert a tagok a maguk szórakoztatására is játszanak.
– A szereplés a lételemem, de fontosnak tartom, hogy másokat is a színpadra vonzzak a környezetemből, olyanokat, akik fogékonyak erre a tevékenységre – mondta Ilona.
Hozzátette, társulatuk létszáma néha gyarapodik, máskor csökken, de ma is ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak, mint az elején, és összekovácsolódott kis csapattá váltak.
Vezeti a gyermektánccsoportot
Ilona vezeti a Hajnalcsillag gyermektánccsoportot, amelyben a Csárdás népi táncegyüttes utánpótlása tanulja a lépéseket. Büszkén újságolta, hogy néhány gyerek már a felnőtt tánccsoport próbáján is részt vett, amikor a koreográfus tanította az új koreográfiát.
A Hajnalcsillagon belül néha külön foglalkozik a kisebbekkel és a nagyobbakkal, s ha a helyzet úgy kívánja, akkor külön próbát tart a fiúknak és lányoknak is.
A tánc- és színjátszópróbák szinte az összes hétköznap estéjét kitöltik, mégsem érzi megterhelőnek.
– Számomra kikapcsolódást nyújtanak a próbák, mert olyankor nem a gyümölcsös vagy a piacozás körül forognak a gondolataim, nem azon, hogy mi lesz holnap. Mindig azt mondom, majd csak lesz valahogy, optimista vagyok, és úgy gondolom, ez visz előre az életben – osztotta meg velünk életfilozófiáját.
Gazdaságukat is fejlesztik
Jelenleg annak örül a legjobban, hogy jól alakul a gazdaságuk. Egy pályázatnak köszönhetően egy traktorral bővítették gépparkjukat, és gyümölcsös telepítését is tervezik. Jelenleg hathektárnyi földön gazdálkodnak, ennek egy részét már beültették gyümölcsfákkal és csemegeszőlővel, a többit szántóként használják. A saját gazdaság ellátásán túl más munkákat is vállalnak férjével, hogy megélhessenek. Ilona szeretné, ha egyszer a saját maguk urai lehetnének, és rendesen megélhetnének a gazdaságukból.
A kultúrtevékenység terén is vannak céljai
Az egyik az, hogy minél több emberrel megkedveltesse a színjátszást környezetében.
A tagok toborzása közben általában azt a választ kapja, hogy nézni ugyan szeretik a színjátszást, űzni már kevésbé, mert színpadra kell állni. Véleménye szerint több oka is van annak, hogy ma nem olyan népszerű ez az öntevékeny művelődési forma Csúzán, mint a múlt században, amikor sokszereplős nagyjeleneteket adtak elő. A fogyatkozó lakosság, a felgyorsult életmód, az érdeklődési kör változása, az ingerszegény környezet mind-mind a színjátszás rovására van.
Bár az emberek aktivizálása sokszor szélmalomharcnak tűnik, mégis van eredménye. Ezek közé sorolható a legutóbbi csúzai évzáró ünnepség, amelyen a Pódium előadása mind időtartamát, mind tartalmát illetően nagyszabású volt, megmutatta a társulat sokszínűségét.
A színjátszók rövidebb humoros, sokszor csattanóra kihegyezett darabokkal örvendeztették meg a közönséget. Ilona elmondta, ezeknél „komolyabb” darabokat nemigen van lehetőségük megtanulni a fentebb említett okok miatt, bár álmai között szerepel, hogy újra színpadra vigye A piros bugyelláris című népszínművet, amely a múlt század első felében nagy sikert aratott a faluban.
A munkára a legjobban az a vágy ösztönzi, hogy hagyjon valamit maga után falujában, és jó emlékezetében maradjon meg a csúzaiaknak.
