Az EU szégyene

0
244
european-parliament-brussels-inside

Még senki nem vádolta Gyürk Andrást, az Európai Parlament magyar néppárti küldöttségének vezetőjét, hogy euroszkeptikus, de szerdán délután az új magyar alkotmányról e testület teljes ülésén rendezett szégyenletes vitán felszólalását azzal fejezte be, hogy ami ott folyik, az gyengíti az Európai Unió híveit, a benne kételkedőket pedig megerősíti. Kijelentésével nehéz szembeszállni. Bauer Edit pozsonyi néppárti képviselő megdöbbenését fejezte ki a hatalmas teremben uralkodó háborús hangulat miatt.

Azt a cirkuszt, amit ott a szocialisták, szélsőbalosok és liberálisok csaptak – és azt a gyűlölettel vegyes élvezetet, ahogyan azt tették – a most elfogadott magyar alaptörvény és csakis a magyar alaptörvény ellen, példátlan az utóbbi hét évben. Azok jelentették ki róla, hogy monarchisztikus, akiknek a hazájában királyság van. Azok ítélték el területen kívüliségi igényeiért, vagyis azért, mert állampolgárságot ad, mint hazudták, a határokon kívül élő magyaroknak, akiknek az országában, így Szlovákiában és Romániában, a határokon túl élő nemzettestvéreknek automatikusan szavazati jog jár. Azok beszéltek a magyar alkotmány múltba révedéséről, akiknek az alkotmánya államvallást rögzít, vagy kötelezővé teszi az ott élő, őshonos magyar kisebbségnek a Nagymorva Birodalom vagy Cirill és Metód tiszteletét, és azok ítélték a zöldombudsmanról szóló új rendelkezéseket, akiknek az országában nincs zöldombudsman. A látványt még „szebbé” tették azon magyarországi szocialistáknak még a korábban tőlük megszokottnál is dühödtebb felszólalásai a demokrácia, a szabadságjogok és az európai értékek nevében, akik 2006 őszén azzal támadták az Európai Parlamentben az akkori szocialista–szabad demokrata kormány által elrendelt, páratlan rendőri brutalitás nyomán a témában Brüsszelben rendezett néppárti meghallgatást, hogy az ott felszólaló képviselők álságos és áruló magatartásukkal olyan fórumon állítanak valótlanságot, amelyre az ilyen kérdések megvitatása nem tartozik.

Aki azt állítja, Magyarország – immár ki tudja, hányadik – pellengérre állítása nem egyedi, nem mond igazat. Vegyük csak a lukácsista filozófusok európai parlamenti szerepeltetését. Vajon elképzelhető lett volna, hogy Milan Zigo, Miroslav Marcelli szlovák filozófusok előadást rendeznek az EP-ben, ahol a Fico-kormányt támadják, amiért – és most egy nemcsak az „uniós értékekkel” szemben álló jogszabályt, de egy valóban velejéig emberellenes gazemberséget említünk – hazájukban az őshonos magyarokat büntetik anyanyelvük használatáért? A kérdés feltevése annak megválaszolása. De ebben az EP-ben a zöldfrakció tagjai a Magyar Nemzet logóját a cenzúrát jelentő fehér papírlapra nyomtathatták, miközben szájukat kendővel kötötték be, majd párttársaik azt hangoztatták, Magyarországon a média helyzete épp olyan, mint Lukasenko Fehéroroszországában. Miközben nálunk a „hallgatásra ítélt” balliberális média egy éve felváltva hangoztatja, a kormányfő meg akarja koronáztatni magát, vagy hogy itt nem lesz 2014-ben választás. És ugyanez a média – amely korábban az erőszak monopóliumának általa vizionált felvizezése miatt sikoltozta tele a minden rémsikolyára gondolkodás nélkül vevő külhoni médiát – most fizikai összecsapásra buzdítja a rendvédelmieket. Nemrégiben egy, a „természetesen” szintén a kormány igájában szenvedő Klubrádióba betelefonáló hölgy elpanaszolta, a kormány miatt munkanélküli fiának azt tanácsolta, azonnal csomagoljon, mert Orbán Viktor meg akarja szállni Észak-Erdélyt és lerohanni a Felvidéket. A betelefonáló azonban nem mérte fel a neki is fennálló lehetőséget. Vádját az Európai Parlament elé kellene terjesztenie. Mind meghallgatása, mind a kormány elítélése „irredenta célokra történő háborús előkészületekért” szinte garantált. Akár fia kártérítése.

MNO Lovas István: Az EU szégyene