Solin – Mikelić Margit két cikluson keresztül volt a HMDK Split-Dalmát Megyei Egyesületének elnöke. Egész életét meghatározta az oktatás, a nevelés és a magyar nyelv iránti mérhetetlen tisztelet.
Mikelity Margit több mint 40 évet töltött el az oktatásban, először tanárként, később iskolaigazgatói posztot betöltve. Emellett folyamatosan képezte magát, és egyaránt igyekezett helytállni mind a családja körében, mind a munkahelyén. Felidézve emlékeit mesélt nekünk a múltról, arról, hogy bár rengeteget dolgozott a gyerekekért, a magyar közösségért, sosem érezte ezt tehernek.
A szerelem hozta Dalmáciába
Riportalanyom egy dél-bánáti magyar faluban, Székelykevén látta meg a napvilágot, itt töltötte gyermekkorát is. Egyik kedves emléke, hogy már az elemi iskolában is szívesen segített osztálytársainak, így egyik tanítója megjósolta neki, hogy belőle bizony egy napon tanár válik. Ez a jóslat meg is valósult, hiszen Margit 1952-ben beiratkozott a szabadkai tanítóképzőbe, ahol megismerkedett egy solini dalmát fiúval, későbbi férjével. 1957-ben diplomázott, majd azonnal férjhez is ment, 1958-ban pedig Solinba költözött. Azokban az időkben nem igazán lehetett a városban munkát kapni. Miután életet adott első gyermekének, két évig könyvelőként dolgozott. 1966 októberétől egy kis faluban vállalt munkát, hét közben ott is tartózkodott két kisgyermekével. Nehéz időszak volt ez számára, hiszen a szombati tanítás után jött értük a férje, majd hétfőn a gyerekekkel együtt tért vissza a munkahelyére. Két év alatt elvégezte – horvát nyelven – a főiskolát, így osztálytanítói végzettséget szerzett. 1968-ban beiratkozott a zadari egyetem bölcsészettudományi karának pedagógia-történelem szakára, amelyet szintén sikeresen elvégzett.
A solini iskolában töltött 30 év
Margit asszony 1968-ban jelentkezett egy solini általános iskola felhívására, ahova tanítót kerestek. Akkor talán még nem is sejtette, hogy ennek az intézménynek fogja szentelni a következő 30 évét. Először mint tanító, utána több évig ún. iskolapedagógus volt a solini Vjekoslav Parač Általános Iskolában. 1991-ben megpályázta az igazgatói posztot, amelyet el is nyert. Három négyéves cikluson keresztül, 2004-ig, vagyis nyugdíjazásáig vezette az iskolát. Ezekben az években igyekezett minél többet tenni a tanintézményért és természetesen a diákokért. A tanári karral és a gyerekekkel karöltve igazi öko-iskolává varázsolták, olajfákat ültettek, virágágyásokat hoztak létre, valamint megtanította a gyerekeket arra, hogy ezeket a dolgokat meg is tudják becsülni. 2002-ben a város ki is tüntette az iskolát a környezettudatos nevelésért.
A magyar nyelvet gyakorolni, ápolni kell
A tanításon kívül természetesen a magyarok egyesületében is szerepet vállalt, a HMDK Split-Dalmát Megyei Egyesületének 1990-es megalakulásakor bekapcsolódott a munkába. Először heti két órában vezette az anyanyelvápolást a környékbeli gyerekeknek, majd az elnökség tagja lett. 1999-ben megválasztották az egyesület elnökének, amely tisztséget 2007-ig viselte. Fontosnak tartotta, hogy az anyanyelvet ne csak a gyerekek, hanem a felnőttek is gyakorolják, így irodalmi szakkört is szervezett. Szép emlékként tekint vissza ezekre az évekre, mint mondja, sosem érezte tehernek a magyar közösségért való munkát. Mivel egész munkásságát az oktatás és magyarságának a megőrzése jellemezte, egyáltalán nem érti, miért hezitálnak manapság a szülők, hogy magyar iskolába írassák-e a gyerekeket. Szerinte az egyik legnagyobb ajándékként, nem pedig problémaként kellene tekinteni azokra az iskolákra, ahol anyanyelven tanulhat a gyerek. Mert aki ilyenben tanul, nemhogy kevesebb lesz általa, hanem sokkal több, amit élete során biztosan kamatoztathat. Margit asszonynak hiányzik ugyan az iskola, mégsem tétlenkedik nyugdíjas napjaiban sem, hiszen bírósági tolmácsként sokszor keresik meg különböző feladatokkal, de otthon végezhető tiszteletdíjas munkákat is elvállal. A tevékeny életút nem ér véget a nyugdíjazással, Margit asszony napjai ma is aktívan telnek, és persze a régi, szép emlékeket is szívesen idézi föl.
