A dárdai Sós Laura hatéves kora óta kézilabdázik, néhány évvel ezelőtt beszélgettünk is vele. A hobbinak induló sport aztán karrierje alapjává vált, játszott Kozármisleny első ligás junior csapatában, majd az eszéki kézilabdaklubban folytatta pályafutását. Nemrég pedig egy francia másodosztályú klub szerződtette.
Dárdán nagy hagyománya van a kézilabdának, az állítást Sós Laura is megerősítheti, aki hatéves korában vágott bele ezen nagy kitartást igénylő sportágba. A lelkesedése az idő múlásával sem lankadt, ennek pedig meglett az eredménye.
A kézilabda már egészen kicsi korában felkeltette az érdeklődését, nővérét kezdte el utánozni. Kezdetben a dárdai junior csapat sorait erősítette, majd idővel az eszéki alakulathoz igazolt, ők már az országos junior bajnokságban szerepeltek, ahol Laura nagyon sok tapasztalatot tudott szerezni a pályán. Később felkereste a magyarországi Kozármisleny kézilabdacsapata azzal a kéréssel, hogy játsszon náluk. Laura megörült ennek, és habozás nélkül eleget is tett a felkérésüknek, hiszen Magyarországon sokkal komolyabban veszik a női kézilabdát, és sokkal több lehetősége van ott fejlődni az ember lányának.
– Kozármisleny után úgy döntöttem, hogy egy hazai egyesületben, méghozzá az eszéki Női Kézilabdaklubban fogok játszani. Az itt töltött két szezon után szerződést kötöttem egy menedzsment-ügynökséggel, és el is kezdtek érkezni a vonzó ajánlatok. Az egyik egy francia klubtól, az Octeville-sur-Mertől jött, amit végül el is fogadtam – meséli Laura.
A professzionális sport komoly erőfeszítéseket igényel, sok munkát és lemondást jelent. Néha fontos eseményeket is kénytelen az ember kihagyni – mondja -, csakhogy az edzés vagy a mérkőzés eredményes legyen, és egy lépéssel mindig előrébb tartsunk. Szerinte kulcsfontosságú a sportoló karaktere és kitartása.
Most végre kizárólag csak a kézilabdára koncentrálhat
Laura átlagos napja Franciaország előtt tele volt kötelezettségekkel. Napi két edzés, egyetemi tanulmányok és még időszakosan munkát is vállalt, ami elég megterhelő volt számára. A fiatal sportolónak azonban mindez nem szegte kedvét.
– Most két évig Franciaországban fogok élni, és végre teljesen a kézilabdára koncentrálhatok. A klub maximális támogatással fogadott és mindent biztosított, amire szükségem van, ráadásul nyíltságom és vidám természetem révén könnyen beilleszkedtem az új környezetbe. Gyerekkorom óta az a célom, hogy egy külföldi klubban játszhassam, amely sokkal nagyobb fejlődési lehetőséget, tapasztalatszerzést tud nyújtani. Természetesen minden sportoló szeretné a nevét viselni a hazája mezén, és számomra ez Horvátország és Magyarország. Alapvető célom, hogy a saját szakmámban, vagyis testnevelő tanárként vagy edzőként fejlődjek, de először játékosként szeretnék jól teljesíteni és világszínvonalú klubokban játszani – foglalta össze Laura a prioritásait.
A fiatal lány felfelé ívelő kézilabdás karrierjét nyomon követve nyugodtan kijelenthető, hogy céljai megvalósításának az esélyei igencsak nagyok.
