Az Angster-orgonák nyomában

Interjú Angster Máriával

28

Európa egyik legnevesebb és legkeresettebb orgonakészítő mestere volt Angster József, akinek emlékét nagyszámú, ma is üzemelő hangszere őrzi. Több mint ezer orgonát készített, számos horvát-baranyai templom számára is. Dédunokájával, Angster Mária hidrológus mérnökkel és kézműves szakíróval idéztük fel az Angster család múltját.

Angster József nemzetközi hírnevű orgonakészítő szülőfaluja Kácsfalu (Jagodnjak), amelyhez élete végéig ragaszkodott. Dédunokája, Angster Mária többedmagával jelenleg azon dolgozik, hogy szülőházára egy többnyelvű emléktábla kerüljön fel.

– Angster József neves orgonakészítő, akinek a nevéhez közel ezer orgona elkészítése fűződik, Kácsfaluban született. Nemrég történt meg magának a szülőháznak a felmérése, és tervben van egy emléktábla elhelyezése is. Hol tart most ez a folyamat?

– Egyelőre még nincs konkrét időpont, de dolgozunk rajta. Dédapám, aki élete végéig tartotta a kapcsolatot a szülőfalujával, Pécsett alapított orgonagyárat annak ellenére, hogy azt eredetileg Eszékre tervezte. A sors azonban úgy hozta, hogy Pécsett csinálhatta meg a mestermunkáját, a zsinagógába kapott meghívást, így született meg az Opus 1. Az orgonákat ugyanis ekképpen számozzák: Opus 1, 2 stb. Dédapám, két fia és két unokája a 83 év alatt 1307 Angster-orgonát és 3000 harmóniumot hozott létre. A 83 év azt is jelenti, hogy az orgonák jelentős része a volt Monarchia területén épült meg, de most összesen tizenegy országban találhatók meg.

– Többek között Baranyában is.

– Mind a két Baranyában vannak orgonái. Az Angster-orgonák jegyzékét a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa, B. Horváth Csilla állította össze a hetvenes években, majd húsz évvel ezelőtt Solymosi Ferenc orgonatörténész, most ez számít a legfrissebb Angster orgonalistának. Az utazásaimon sokszor magammal viszem, mert azért mindent nem lehet fejben tartani. Persze vannak már megsemmisült Angster-orgonák is, de elmondhatom, hogy Magyarországon a templomi orgonáknak az egyharmada a mai napig Angster.

– Izgalmasan indult a dédapjának a története, hiszen asztalossegédként kezdte a pályáját.

– Igen, Eszéken tanulta az asztalosságot. Heim mester műhelyét pedig Jukić Zita eszéki levéltáros segítségével találtuk meg. A mostani III. Gimnázium udvarán, a várnegyedben állt az a műhely, ahol ő három évig tanult.

– Emellett rengeteget utazott is.

– Rengeteget valcolt – akkoriban ezt így mondták -, vagyis vándorolt. Volt egy körülbelül hároméves útja Temesvár környékén, utána pedig Nyugat-Európa felé vette az irányt. Bécsben sokáig élt és dolgozott, mert ott nagyon jó volt az oktatás, ügyvitelt, idegen nyelveket, sok mindent tanult ott. Például franciául is, mert tudta, hogy az akkori világ leghíresebb orgonaépítő cége a Cavaillé-Coll műhely Párizsban. Elég hamar vezető szerelő lett ott, és be is akarták nősíteni a Cavaillé-Coll családba, a cégtulajdonos mester a húgát szerette volna hozzáadni. Dédapám viszont lelépett, mert ő Baranyában akart nősülni.

– Kácsfaluhoz, tehát a szülőfalujához nagyon ragaszkodott.

– Igen, ő 1834-ben született, 1918-ban halt meg, és 1913-ban elköszönt a falutól, előtte minden zegét-zugát bejárta, az volt az utolsó kácsfalusi tartózkodása.

– A szülőházában most is laknak, az épületre egy emléktáblát terveznek állítani.

– Igen, éspedig egy ötnyelvű emléktáblát: horvát, szerb, magyar, angol és német nyelvű lesz. Az Angster-kutatás volumenét mutatja, hogy rengeteg a vele kapcsolatos publikáció. A napokban fölhívott telefonon a debreceni református püspök, Fekete Károly és jelezte, hogy szeretne ott lenni a táblaavatón. Ő is hangszerkutató, de Szigeti Kilián is neves Angster-kutató volt a Pannonhalmi Apátságban. Pécsett is van egy Angster-emlékmű, az a másod-unokatestvérem lányának, Bérczi Zsófiának az alkotása. Kácsfaluban, a templomkertben is van egy kis Angster-emlékmű, mely a pécsi Angster József Szakmunkásképző Iskola és Szakiskola kezdeményezésére és kivitelezésében készült.

– Ez az emléktábla-tervezés a családi kötelékeket is megerősítette: ennek köszönhetően talált egymásra a horvátországi és a pécsi ág, és elkezdtek együtt dolgozni.

– Igen, és nagyon hálás vagyok Angster Tündének, mert ő csinálta meg a táblára kerülő szöveg horvát és a szerb fordítását.

– Érdekesség, hogy még egy rózsát is elneveztek Angster Józsefről.

– Igen, a XX. század legelején egy rózsanemesítő egy rózsaszínű rózsát nevezett el róla, aminek, sajnos, egyetlen tövét sem ismerjük.
Azt tudjuk, hogy a hajdani Angster-szőlő tövét az eladás előtt áttelepítették a gyárudvarra. A hajdani Angster-gyár épülete Pécsen, a főtértől karnyújtásnyira található, egy ipari műemlék, de sajnos denevérek lakják, életveszélyes állapotban van.

– Önnek mit jelent ez a hagyaték?

– Nekem édesapám, nagyapám, dédapám volt orgonaépítő, engem az orgonagyárhoz már csak a fogantatásom köt. Mire megszülettem, édesapám börtönben ült a „klerikális iparért”, az unokatestvére is, akik az Angster orgonaépítők harmadik generációja voltak. Hihetetlenül sokat mesélt az orgonaépítésről, a szerelőkörutakról. Még a dédapám vezetett be egy nagyon praktikus módszert: miután óriási területen vannak az Angster-orgonák, kialakította azt, hogy az évnek mindig ugyanabban a szakaszában jussanak el az országnak ugyanarra a területére, tehát ha mondjuk Endrődön volt egy probléma, akkor az ottani plébános tudta, hogy október táján jönnek majd Angsterék Békés megyébe, és akkor augusztus végén megírta a levelet, hogy náluk mit kéne elvégezni. Mindez óriási szervezést igényelt. Lehet, hogy meglepő, de a 83 év alatt az Angster orgonagyárnak nemhogy teherautója nem volt, de még egy személykocsija se. Ugyanakkor a Magyar Államvasutak már a XIX. században hihetetlenül praktikus speciális ajánlatokat dolgozott ki, úgyhogy a legtöbb orgonát vasúton szállították a helyszínre, és például a nagypapámnak, őt Angster Oszkárnak hívták, meg a testvérének, Emilnek közös éves vasúti bérlete volt, két portréfotó volt benne, mert az egyik mindig Pécsett tartotta a frontot, a másik meg ment szerelőútra. Tehát együtt soha nem utaztak. A közeli helyszínekre speditőrkocsikkal szállították az orgonát. Apu mesélte, hogy tizenkét speditőr lovaskocsi vitte az orgona részeit ládákban, ő meg biciklin tekert előre-hátra a menet mellett. Az egész régióban megtalálhatók ezek az orgonák, és a legtöbbjük a mai napig használatban van.

Angster József (1834-1918) orgonaépítő 1880-ban