A Drávatáj tévéstúdió stábja még tavasszal elindult a horvát-magyar közös történelmi emlékek nyomába, ezúttal a Zrínyi és a Frangepán (Frankopan) családok történetét kutatva. Az állomásokon Radonić Margit idegenvezető volt a segítségünkre, ő kalauzolt bennünket a távoli múlt felidézésének a szándékával zajló utunkon.
Bakar, a Kvarner-öböl mélyén fekvő város nem csupán a horvát, hanem a magyar történelem kiemelkedő emlékhelye is. A Frangepánok és a Zrínyiek révén a Magyar Királyság stratégiai tengeri kapujává vált: itt találkozott össze a gazdaság, a politika és a katonai védelem. Az óváros falai ma is őrzik a múltat.
A város története jóval a középkor előtt kezdődött. Már az illír és kelta időkben ismert település volt, több névváltozattal: Vel-Kier, Buccari, Volcera. A mai Bakar elnevezés a „Volcera” névből származtatható, amelynek jelentése „köves öböl”. Ez a meghatározás pontosan tükrözi, hogy a város sziklás partvidéken fekszik.
A Frangepánok és Zrínyiek felemelkedése
A 12. századtól kezdve a keresztes hadjáratokban szerepet vállaló horvát főurak – köztük a Frangepánok és a később hozzájuk kapcsolódó Zrínyiek – egyre nagyobb befolyást szereztek. A tatárjárás után IV. Béla magyar király birtokadományokkal erősítette őket, így váltak meghatározó tényezővé a területen. A két családot házassági kapcsolatok is összefűzték: Bernardin Frankopan öröksége unokatestvérére, Istvánra, majd annak húgára, Katalinra szállt, aki Zrínyi Miklóssal kötött házasságot. Ennek révén a Frangepán-várak jelentős része átkerült a Zrínyiekhez. Így vált Bakar és környéke is a közös örökség részévé.
A stratégiai vár és a fenyegetések
Bakar kikötője a Magyar Királyság számára tengeri kijáratot jelentett. Ez gazdasági és katonai előnyt adott, ám egyben állandó veszélyt is hozott. A Frangepán–Zrínyi birtokokat a Velencei Köztársaság szerette volna bekebelezni, miközben a szárazföld felől a török fenyegetett. 1509-ben a velenceiek elfoglalták Fiumét, Bakar vára pedig többször is támadás alá került. A megerősített bástyák, védőfalak és az erőd szimbolikus ágyúja mind az állandó ellenállásra emlékeztetnek. A vár egyszerre szolgált főúri lakhelyül és erődítményként, ahol szükség esetén a lakosság is menedéket találhatott.
A vár mindennapjai
A bakari vár belsejében konyhák, lakóhelyiségek, kápolna és börtönök is helyet kaptak. A város szerencséje volt, hogy bőséges ivóvízforrások álltak rendelkezésre, amelyek lehetővé tették a tartós ostromok túlélését. A masszív kőfalak, a tárolóhelyek és a gondosan kialakított erődítményrendszer évszázadokon át védelmet nyújtott. A kor építőmesterei között találjuk például a Mátyás király udvarában is dolgozó Juraj Dalmatinacot, aki a régióban több helyszínen is otthagyta a keze nyomát. A környék mesterei – Bribirtől egészen a mai Crikvenicáig – hozzájárultak ahhoz, hogy Bakar vára a középkori építészet egyik maradandó emléke legyen. A vár a 18. század közepén földrengés következtében súlyosan megsérült, és többször újjáépítették. Ma ismét felújítás alatt áll, célja, hogy bemutassa: a középkor nem a „sötét századok” időszaka volt, hanem olyan építészeti örökséget hagyott hátra, amely évszázadok múltán is megállja a helyét. A felújítás üzenete egyszerű: ha nincs múltunk, jövőnk sem lehet. Bakar vára ezért a történelmi emlékezet tengerre néző ablaka.
