A Drávatáj tévéstúdió stábja még tavasszal elindult a horvát-magyar közös történelmi emlékek nyomába, ezúttal a Zrínyi és a Frangepán családok történetét kutatva. Az állomásokon Radonić Margit idegenvezető volt a segítségünkre, ő kalauzolt bennünket a távoli múlt felidézésének szándékával zajló utunkon.
Ahol a szélből hatalom született
A Krk-sziget keleti partján, ahol a meredek sziklák méltóságteljesen szakadnak a tengerbe, eldugva a turisták fősodrától, egy romos falakból álló hely őrzi a horvát–magyar történelem egyik legrégebbi és legrejtélyesebb fejezetét. A Frangepán(Frankopan) család bölcsője, Gradec ma már csak árnyéka egykori nagyságának, mégis minden kődarabja történelmet mesél. Itt kezdődött minden: egy dinasztia felemelkedése, amely évszázadokra meghatározta a térség politikai és kulturális arculatát.
A múlt kövei: Gradec romjai
Gradec nem csupán egy elfeledett várrom. Ez a hely a 12. század második felében a Frangepánok első otthona volt. Akkoriban még komoly épületként emelkedett a sziget fölé, s vele együtt egy templom is épült, melyet Szent Miklósnak (Nikola) szenteltek. Az oltár és az apszis maradványai ma is felfedezhetők, jelezve, hogy itt nemcsak hatalmat, hanem hitet is gyakoroltak. A szakrális tér egyhajós templomként szolgált, és annak idején a Frangepánok keresztény meggyőződésének a szimbóluma volt. A legenda szerint a család római eredetű – ezt később ők maguk is hangsúlyozták, de a történelmi források alapján valójában horvát származású nemesi ágról van szó. Az mindenesetre bizonyos, hogy innen, a keleti part egyik legeldugottabb pontjáról indult el egy olyan családi történet, amelynek szereplői idővel Vrbnik, Krk város és Velence palotáit is belakták.
A Frangepánok felemelkedése
Az első jelentős alak, akit név szerint is ismerünk, I. Duje volt. Ő nemcsak Gradecben, hanem Vrbnikben és Krk városában is kastélyokat építtetett. Ebben az időszakban a sziget már Velence fennhatósága alatt állt (1115-től), így a Frangepánok vazallusok, adófizetők voltak, miközben saját hatalmi struktúrájuk kialakítására törekedtek. A legenda szerint nagy vagyonra tettek szert, és abból építették fel a krki tornyot is. Bár a történelmi hitelességét nehéz ellenőrizni, a romok alól előkerült értékek és a fennmaradt épületek mindenesetre e gazdagság bizonyítékainak is tekinthetők. A gradeci vár védelmi célokat is szolgált. A vastag kőfalak, a lakóhelyiségek nyomai ma is láthatók a romokban. A hely adottságai miatt nehéz volt bejutni ide, és ma is csak azok találnak el hozzá, akik tudatosan keresik fel a Frangepánok örökségét. Aki idáig eljön, az nem csupán egy romot talál, hanem a horvát–magyar történelem egy elfeledett szentélyét.
Vrbnik – a törvény és kultúra városa
A tévés „zarándoklat“ második állomása Vrbnik, a sziget egyik legkülönlegesebb települése volt. A szárazföldről érkezve ez az első hely, amelyet a látogató megpillanthat. A Frangepánok ebben a városban már nemcsak uralkodtak, hanem igazságot is szolgáltattak. A kastély, amely ma is látható, azon a téren van, amelyet a történelem 1388 óta „Vrbnik státusztereként” emleget – ekkor történt ugyanis, hogy a Frangepánok először személyesen jelentek meg bíráskodni, a helyi lakosok itt elmondhatták panaszaikat, és a nagyuraktól közvetlenül kaptak választ.
Ez a közvetlen kapcsolat ritkaságnak számított a középkorban, és jól mutatja, hogy a Frangepánok nemcsak uralkodók, hanem – a maguk módján – közösségi vezetők is voltak. A vár későbbi sorsa is figyelemre méltó: miután elveszítette politikai jelentőségét, könyvtárként és iskolaként működött tovább. A Vitezić család, amely szintén innen származik, meghatározó szerepet játszott a művelődés előmozdításában. Egyik tagjuk követként dolgozott Bécsben, másikuk pedig püspöki rangra emelkedett. Ők hozták létre a könyvtárat, amely a helyi lakosok műveltségbeli fejlődését szolgálta – ezzel a Frangepán-hagyomány új értelmet nyert: a hatalom szolgálattá formálódott.
Glagolita nyomok és horvát identitás
A Frangepán család horvát eredete nemcsak a földrajzi kötődésekben, hanem az írásbeliségben is tetten érhető. A fennmaradt dokumentumok többségét glagolita írással készítették – ez a szláv liturgikus írásforma a horvát kulturális identitás egyik alappillére volt. Ez a tény is alátámasztja, hogy a család a horvát történelem mélyrétegeiből emelkedett fel, és később vált európai szintű tényezővé.
A kezdetek helye – elfeledve?
Ma Gradec már nem zarándokhely, hanem egy eldugott túraútvonal mellékállomása. A Frangepánok emlékét sokkal inkább Krk városában, Košljunon vagy éppen Omišaljban keresik a látogatók. Pedig a kezdet itt volt. Itt, ahol a sziklák és a szél összefogtak, hogy otthont adjanak egy családnak, amely végül birodalmat álmodott magának és a közösségének.
